Steve Lopez az L.A. Times újságírója egy napon, egy különös hajléktalan férfiba botlik az utcán. A férfi, Nathaniel elmeséli, hogy régen egy jómódu iskola növendéke volt. Steve nyomozni kezd a férfi után és kiderül, hogy valóban abban az iskolában tanult, és ez felkelti az érdekődését. Megakarja tudni, hogy hogyan csúszhatott le valaki ennyire. Steve újra találkozik Nathaniel-el akiről kiderül, hogy zseniálisan játszik csellón. Steve megakarja írni Nathaniel történetét, ezért egyre gyakrabban találkoznak, és a két férfi közt barátság kezd kialkulni.

A film megtörtént esetet dolgoz fel!

A Szólista egy nagyon szép film a barátságról... szép, de nem kiemelkedően jó film. Jamie Foxx-on látszik, hogy nagyon hajtott egy második Oscarra, ezért néhol rendkívül túljátszotta a szerepét. Robert Downey viszont megint tökéletes volt, (egyik kedvenc színészem, szóval lehet kicsit elfogult vagyok vele) nem játszotta túl magát, sőt az egész szerep olyan természetesen jött belőle, mintha rászabták volna ezt a figurát. 70-80 percre teljesen lekötött, de az utolsó 20-30 percet már csak másnap néztem meg. A végére kicsit ellaposodott és bele is untam, de ettől még a Szólista egy egész korrekt és egész jó életrajzi-dráma. Vasárnap délutánra tökéletes volt, de nem fogom újra nézni. 65%.

Senki sem hitte volna a 21. század első éveiben, hogy világunkat oly lények tartják szemmel, melyek intelligenciája meghaladja a miénket - hogy miközben az embereket lekötik mindennapos gondjaik, ők megfigyelnek és tanulmányoznak bennünket, ahogy a tudós vizsgálja mikroszkópján át a lényeket, melyek egy vízcseppben hemzsegnek és sokasodnak. Az ember határtalan önelégültséggel szelte keresztül-kasul a földgolyót, biztos tudatában annak, hogy ez a világ az ő birodalma. Mégis, az űr végtelen mélyén át hatalmas, hideg, rideg lények kémlelték irigy szemmel bolygónkat, és tervüket lassan és biztosan szőtték ellenünk.

Nagyot csalódtam ebben a filmben. Többször is nekiültem, hogy most végignézem, de múlt vasárnapig ez nem sikerült. Elöször is Spielberg-től én sokkal többet vártam. Nagyon jó filmeket szokott rendezni, de a Világok Harca nekem olyan volt mintha valaki más rendezte volna az ő nevét meg csak úgy odafirkantották a stáblistára. A másik dolog ami miatt nem igazán tetszett a film az az volt, hogy nem tudta velem elhitetni, hogy na most tényleg itt a világ vége. Nem izgultam, nem féltem, nem feszengtem egy percig se, és ez nem jó egy ilyen "itt a világ vége" filmnél. Dakota Fanning játéka az egyetlen értékelhető alakítás a filmben. Ő volt az egyetlen aki tényleg beleélte magát ebbe a világvége helyzetbe, és eltudta velem hitetni, hogy fél. Nekem személyszerint nagyon tetszett az alakítása. Tom Cruise szürke és átlagos volt, a fiát alakító Justin Chatwin pedig rém irritáló. Ja és a rövid időre felbukkanó Tim Robbins is elég türhetően játszott. A film vizuális része rendbe van, de ez nem mindig ment meg minket az unalomtól. Mégegyszer mondom Spielbergtől nekem ez egy kicsit kevés. 60%.