Két vámpírvadász, a Sárkány Társaságtól érkezett Sebastian és Vladimir ráveszik BloodRayne-t, a féleg ember, félig vámpír dhampirt, hogy csatlakozzon hozzájuk és együtt kíséreljék meg elpusztítani a világ leggonoszabb és legerősebb vámpírját, Rayne apját, Kagant. A lánynak ehhez meg kell találnia a három talizmán-szervet: egy szívet, egy szemet és egy bordát, melyeket egyik őse, Beliar munkált meg, s melyekre Kagan is feni a fogát. A talizmánok a birtoklójának akkora hatalmat biztosítanak, amely elegendő ahhoz, hogy a Földön mindörökké uralmat gyakoroljon a vámpírok felett.

Uwe Boll az egyik legroszabb rendező, aki borzalmasan rossz filmeket csinál. Ezen rossz filmek alól a BloodRayne se kivétel. 30 percig birtam aztán bealudtam. Rossz a forgatókönyv, borzalmasak a dialógusok, és a színészek is rettentően szarul játszanak. Számomra amúgy felfoghatatlan, hogy egész nagy "sztárok" (köztük egy Oscar-díja színész), hogy voltak képesek részt venni ebbe a filmbe. "Pozitívumok": a meztelen Kristana Loken és a rengeteg vér. Többet nem tudok erről írni, mert végig se néztem, de amennyit láttam az bőven elég volt. 20%.

Senki sem hitte volna a 21. század első éveiben, hogy világunkat oly lények tartják szemmel, melyek intelligenciája meghaladja a miénket - hogy miközben az embereket lekötik mindennapos gondjaik, ők megfigyelnek és tanulmányoznak bennünket, ahogy a tudós vizsgálja mikroszkópján át a lényeket, melyek egy vízcseppben hemzsegnek és sokasodnak. Az ember határtalan önelégültséggel szelte keresztül-kasul a földgolyót, biztos tudatában annak, hogy ez a világ az ő birodalma. Mégis, az űr végtelen mélyén át hatalmas, hideg, rideg lények kémlelték irigy szemmel bolygónkat, és tervüket lassan és biztosan szőtték ellenünk.

Nagyot csalódtam ebben a filmben. Többször is nekiültem, hogy most végignézem, de múlt vasárnapig ez nem sikerült. Elöször is Spielberg-től én sokkal többet vártam. Nagyon jó filmeket szokott rendezni, de a Világok Harca nekem olyan volt mintha valaki más rendezte volna az ő nevét meg csak úgy odafirkantották a stáblistára. A másik dolog ami miatt nem igazán tetszett a film az az volt, hogy nem tudta velem elhitetni, hogy na most tényleg itt a világ vége. Nem izgultam, nem féltem, nem feszengtem egy percig se, és ez nem jó egy ilyen "itt a világ vége" filmnél. Dakota Fanning játéka az egyetlen értékelhető alakítás a filmben. Ő volt az egyetlen aki tényleg beleélte magát ebbe a világvége helyzetbe, és eltudta velem hitetni, hogy fél. Nekem személyszerint nagyon tetszett az alakítása. Tom Cruise szürke és átlagos volt, a fiát alakító Justin Chatwin pedig rém irritáló. Ja és a rövid időre felbukkanó Tim Robbins is elég türhetően játszott. A film vizuális része rendbe van, de ez nem mindig ment meg minket az unalomtól. Mégegyszer mondom Spielbergtől nekem ez egy kicsit kevés. 60%.

Williy Wonka édességgyára sok-sok éve bezárt. Az összes dolgozót elbocsájtották a gyártól, de az édességek ezek után is sorra jöttek ki az üzemből. Senki sem tudta mi lehet a titok... Ám egy nap a gyár alapítója és vezetője Willy Wonka úgy dontött, hogy 5 szerencsés gyerek akik megtalálják a csokikba rejtett arany bilétát, beléphetnek a titokztos gyárba. Charlie szegény családban él és egy évben csak egyszer kap csokit, de abba sincs arany biléta. Ám a szerencsének köszönhetően Charlie mégis bejut a gyárba és ezzel teljesűl minden vágya.

Tim Burton a kedvenc rendezőim közé tartozik. Minden műve egyedi és zseniális. Ez alól a Charlie és a Csokigyár sem kivétel. A film rendkívül látványos és elejétől a végéig izgalomban tartja a nézőt. Johnny Depp megint hatalmasat alakít, mint ahogy általába mindig is teszi Burton filmjeiben. A gyerek szereplők is jól kilettek válogatva, egytől egyig jól hozzák a szerepüket. A Charliet alakító Freddy Highmore-t én valahogy nem csípem, de el kell imernem, hogy egész jó kis színész palánta és jó pár év múlva akár még nagy színész is lehet belőle. Danny Elfman pedig remek filmzenét készített a filmhez. Az egyetlen negatívum számomra a rendkívül idegesítő Umpa Lumpák voltak. 75%.