Ismerd meg önmagad - ezt tanácsolták a régi görögök, és Percy Jackson ismeri is magát. Legalább is azt hiszi. A 12 éves srác nem tökéletes gyerek, jó néhány iskolából kirúgták már, de ő jól elvan így is. Hamarosan azonban rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik. Egy furcsa idegen rábeszéli anyját, hogy küldje el egy különös nyári táborba, ami nem más, mint a félistenek titkos kiképzőközpontja. Percy itt tudja meg, hogy ő igazából Poszeidón eltitkolt fia. A fiú a görög mitológia szereplői között találja magát, és kénytelen részt venni hadakozásaikban: őt küldik el, hogy visszaszerezze Zeusz ellopott villámját, amit Hadész, az alvilág ura rejteget. Percy földön, égen és föld alatt üldözi a lopott villámot, közben nagyon jól szórakozik a halhatatlanok között, és isteni szerencséje van: teljesíti a feladatát, eljut New Yorkba, ahol az Empire State Building tetején várja őt az istenek és emberek ura: Zeusz.

Chris Columbus elkészítette az általa rendezett (és szerintem igencsak jó) Harry Potter filmek gyenge utánzatát. Röviden így tudnám jellemezni a Villámtolvaj című filmet. A potenciál megvolt a filmben, de a rendező elhülyéskedte az egészet és lényegében egy tini-vígjátékot készített fantasy-s beütéssel. A speciális effektek többnyire a helyén vannak. A medúza és a sok fejű sárkány kivitelezése jó volt, viszont az óriás bika szörny szerintem elég béna lett. A szereplőgárdára nem lehet egy rossz szavunk se (Uma Thurman, Rosario Dawson, Pierce Brosnan, Sean Bean, Steve Coogan), viszont az alakításukkal nem voltam kibékülve. Egytől-egyik kedvtelenül és unott arccal játszottak. A három főszereplő pedig rém irritáló volt, talán a "szatírt" alakító Brandon T. Jackson volt a legelviselhetőbb. Ha egy kicsit sötétebb tónusúra csinálják a filmet, mint például a Titkok Kamráját, akkor talán jobbra sikerededhetett volna a Villámtolvaj. A másik nagy negatívum, hogy a film végecsavarja teljesen erőtlen, ugyanis akiről kiderül, hogy ellopta a Zeusz villámát az jó, ha 2 percre feltűnik a filmben. 55%.

A doktor újra rendel! Dolittle, aki érti az állatok beszédét, ismét kénytelen állatok és emberek között tolmácsolni. Egy nap ugyanis állati küldöttség érkezik hozzá: meg kell mentenie az erdőt. Az erdőt azonban csak úgy óvhatja meg, ha megházasít egy medvét, akinek választottja hamburgerfüggő, megnevel egy pimasz kutyát, kijózanít egy piás majmot és megvigasztal egy szerető nélkül maradt teknősbékát. Nem nagy ügy: Dolittle doki ápoltjaival mindig megtalálja a közös nyelvet, ellenségei hasába lyukat beszél, és van néhány jó szava azokhoz is, akik még nem ismerik.

A folytatás kevéssbé szórakoztató és jó, mint az első, de még így is egy kedves, szerethető és szórakoztató film. Az első részből átmentett állatszereplők (Mázli a kutya, patkányok) sokkal kisebb teret és szerepet kaptak az első részhez képest. Ami viszont szerintem még ennél is nagyobb baj, hogy az első rész legnagyobb és legviccesebb karakterét (a kis tengerimalacot) teljes egészében kihagyták. Helyette viszont jött egy poénkodó mosómedve és egy nagydumás barna medve. A poénok nagy része sajnos elég erőltetett és fárasztó, de akad köztük egész szellemes is szerencsére. Szombat esti kikapcsolódásnak tökéletes, ha éppen nincs más. 50%.

Taj a legnevesebb egyetemen akarja megszerezni a doktorátusát, de hamar összetűzésbe kerül a sznob arisztokrata ház, a Rókák és kopók strébereivel. Néhány jóravaló lúzer segítségével saját házat alapít Kakasok és bulldogok néven, és új tanítási módszert vezet be. Charlotte vonzódik a vagány Tajhoz, szülei tiltakozása ellenére, akik azt szeretnék, hogy lányuk a befolyásos Pipphez menjen majd feleségül. A harc hamarosan kiéleződik, Pipp ugyanis a legaljasabb eszközöket is beveti a győzelem érdekében.

A Buliszerviz 2, egy teljesen szokványos és átlagos National Lampoon film, amitől nem lehet túlzottan sokat várni, viszont azt a keveset amit elvárunk azt hozza: rengeteg piálás, szexuális poénok és meztelen lányok. Taj karaktere az első részben sokkal jobban tetszett, ott még egy vicces, szexre éhes lúzert alakított, de második részre túlzottan komollyá vált és így már nem is volt annyira vicces számomra. A lúzer csapat egész humoros, és a csapat egyetlen női tagja (Holly Davidson) mindemellett még szexi is. Az első részhez hasonlóan a "főgonosz" itt is egy arrogáns, beképzelt srác, aki megpróbál minnél több borsot törni főhősünk orra alá, de végül mindig ő szívja meg. Az első résszel ellentétben viszont ez a film maximum egyszernézős. 55%. (plusz 5% a pucér csajok és Holly Davidson villantása miatt).

A világ már tudja, hogy a milliárdos feltaláló Tony Stark maga a páncélruhás szuperhős, a Vasember. A kormány, a sajtó és a nyilvánosság egy emberként szorongatja őt, hogy ossza meg szupertechnológiáját a hadsereggel, de Tony nem akarja közkinccsé tenni a Vasember páncél titkait, mert attól tart, hogy az információ rossz kezekbe kerül. Pepper Pottsszal és James "Rhodey" Rhodesszal az oldalán Tony új szövetségeket köt, és új, hatalmas erőkkel száll szembe.
 

Végre sikerült megnéznem a várva várt folytatást, és megkell, hogy mondjam kicsit csalódott vagyok. Az első részt moziba láttam annak idején, és egyáltalán nem tetszett. Aztán amikor kijött DVD-n újranéztem és azóta az egyik kedvenc Marvel filmemmé avanzsálódott. Szórakoztató, látványos, laza blockbuster a Vasember, és ezek a jelzők a második részre is igazak, de sajnos egy hangyányival gyengébbre sikerült. Pedig megvolt minden ahhoz, hogy túllépjen az első részen. Az első nagy probléma, hogy a főellenség nem kapott megfelelő teret a kibontakozásra, ahogy War Machine se kapott akkora szerepet, mint vártam (az első résszel ellentétben azért itt jóval sűrűbben feltűnik) azt hittem elejétől a végéig eggyütt fognak zúzni hatalmasakat Vasemberrel, de ez nem így lett végül. Aztán a másik dolog ami nem tetszett, hogy a film egyik fő vonala (megint) Tony szíve, szívbetegsége volt. Ugye az első rész is részben erről szólt, most a második is... remélem a harmadikba ezt hanyagolni fogják. Robert Downey Jr. megint hatalmasat alakított (a születésnapi partyn amit előadott azon majdnem besírtam), és megint elvitte a hátán a filmet azért. Sam Rockwell is jó volt, ahogy Mickey Rourke is (kár, hogy keveset szerepelt). A Vasember 2 szerencsére a jól sikerült képregényadaptációk soráb tartozik, de az első nekem jobban tetszett. 85%.

A maják ősi naptára bonyolult csillagászati ismereteket és kifinomult matematikai számításokat igénylő tökéletes alkotás. Egy baj van vele: 2012-ben véget ér és sokan úgy gondolják, nem véletlenül. A világ sem tarthat tovább, mint a misztikus tudást tartalmazó naptár. Néhány vezető tudós 2009-ben igazolta, hogy valóban közel a vég és segítségükkel a világ leghatalmasabb államainak vezetői el is készítették a tervet, amelynek alapján sok ember megmenthető, de távolról sem az összes.
Jackson Curtis két gyerekével kirándul a Yellowstone Nemzeti Parkban, amikor véletlenül rátalál egy titkos kutatólaboratóriumra és rájön, hogy a kormány hallgatott a közelgő apokalipszisről. Kétségbeesett versenyfutásba kezd az idővel, hogy megmentse a családját: földrengéseket, vulkánkitöréseket, szökőárakat kell túlélnie - mindazt, amit a Föld tartogat a halálra ítélt lakóinak.

Mostanában rendre kellemesen csalódok azokban a filmekben, amiket félve kezdek el nézni. A 2012 is ilyen film volt, persze ez nem azt jelenti, hogy jó film lenne, de előzetes várakozásaimat simán felülmúlta. Tehát ahogy irtam, a 2012 közel sem jó film, viszont rendkívül szórakoztató, amit a több, mint 200 millás költségvetésből finanszírozott látványnak köszönhetünk leginkább. Ugyanis a forgatókönyv erősen TV film szagú néhány helyen, de a tökéletes látvány tényleg kárpótól mindenért. Az egész filmben egyébként az a legidegesítőbb, hogy főszereplők a legképtelenebb helyzeteket is túlélik míg az emberek 1000-vel hullanak körülöttük. A Holnaputánnál például mindenképp látványosabb, jobb, és szórakoztatóbb film volt. Ráadásul a két és fél óra se tűnt olyan soknak. 60-65% között mozog nálam.

Doctor Parnassus sok-sok évvel ezelött fogdást kötött az ördöggel. Doctor Parnassus örök élet kapott az tőle, de ezért cserébe az elviszi a lányát a pokolba, amint betöltötte a 16-ik életévét. Egy rejtélyes idegen, Tony talán megmentheti a lányt az ördögtől.

Az utolsó film amit Terry Gilliamtől láttam az a 2005-ös Grimm volt, és megkell hogy mondjam nagyon nem tetszett. Most több, mint négy évvel a Grimm és a Tideland után a rendező előrukkolt a nagyszerű Doctor Parnassussal. Elöször is nagy meglepetés volt számomra ez a film. Mielött megnéztem volna azt hittem, hogy az egész film egy képzeletbeli világban fog játszódni, de ez nem így van, a film kb. fele játszódik a képzeletben és fele a jelenben egy valós helyszínen. A fő ok ami miatt megnéztem a filmet, az Heath Ledger volt, akinek ez volt az utolsó filmje, amit sajnos már nem tudott teljes egészében befejezni. Heath tragikus halála után szerepét, Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell kapta meg. Heath Ledger alakítja a Tony-t a mi világunkba. A három másik színész pedig a Képzelet Birodalmában lévő Tony-t játszák el.

Akkor egy kicsit a szereplők eloszlásáról. Heath Ledger körübelül a film felében látható, aminek én nagyon örültem. Johnny Depp kapta a legrövidebb szerepet, ő kb. 5-6 percig látható a vásznon. Jude Law kb. 10-15 percig, míg Colin Farrell 20-25 percig láthatóak. Mind a négy színész nagyon jól játszotta Tony szerepét, és szereplők hasonlósága tényleg megdöbbentő volt. A film női főszereplője az elbűvölően szép Lily Cole is meglepően jól játszott. A film látványvilága és díszlete is kifogástalan volt. A film egyetlen hibája hogy néhol elég kesze kusza a történet, főleg a végén. Ezért az javaslom mindenki figyeljen nagyon oda, hogy mi történik a vásznon, de lehet hogy még így se fogja teljesen érteni a dolgokat. Ettől eltekintve a Doctor Parnassusnak jár egy 85%.

Norma és Arthur Lewis gyermekükkel a város peremén élnek, szegényes körülmények között. Egyik nap egy egyszerű, fából készült doboz kerül az ajtajuk elé, majd egy különös idegen érkezik, aki elmagyarázza nekik, hogy ha megnyomják a doboz gombját, egymillió dollár üti a markukat. Ám ennek ára van: a gomb megnyomásával egy időben a világ valamely pontján egy ember meghal. Norma és Arthur súlyos dilemma elé kerülnek, és szembe kell nézniük emberi természetük igazi arcával.

Október 31-e, Halloween a boszorkányok és szellemek ünnepe. A felnőttek töklámpásokat faragnak, a gyerekek maskarába öltözve járják a házakat és azt mondogatják: Adsz vagy kapsz! A tulaj pedig, ha nem akarja, hogy rohadt paradicsommal dobálják meg a házát, édességgel kedveskedik nekik. Az ünnep alkalmából négy rémmese elevenedik meg. Az egyikből kiderül, hogy a középiskola igazgatója elvetemült sorozatgyilkos, a másik a Piroska és a farkas sajátos változata. A harmadik helyi legendát idéz, míg a negyedik az öregember bűnhődését mutatja be, amiért nem adott cukrot a Halloweenkor kopogtató gyerkőcöknek.
 

Az Adsz vagy Kapsz! egy csavaros, szellemes és szórakoztató horrorfilm, ami kishazánk eddig teljesen elkerülte, de az HBO-nak hála már mi is hozzáférhetünk ehhez a remek horrorhoz. A film valóban remekre sikerült, legalábbis a maga kategóriájában. Én felvettem az utóbbi évek legjobb horrorjainak listájára. Igaz nem sok horrort nézek, mert sajnos egyre kevesebb jó horror készül mostanában. Az Adsz vagy Kapsz! esetében senki ne számítson hatalmas vérengzésekre, vannak a filmben véres és durva jelenetek, de nem ezekre helyezték a hangsúlyt a készítők, és ez tetszett. Továbbá az is tetszett, hogy a 4 történet között volt némi összefüggés és minden történet végén volt egy-egy igazán jó csavar, plusz hatalmas plusz pont a vérfarkasok átalakulásért. Az Adsz vagy Kapsz nálam simán az év horrorja... eddig. 70%.

Sok éve senki sem látta Supermant, az elnyomottak bajnokát, a bajba jutottak megmentőjét, az emberiség ügyének odaadó szolgálóját. Pedig szükség volna bátorságára, segítségére. A visszatérése azonban nem diadalt hoz, hanem keserűséget. A világ megtanult hősök nélkül élni és akkor sem fogadja el a segítséget, amikor nincs más útja az életben maradásnak. Az ősi gonosz erő Superman ellen támad, hogy azután leszámolhasson a védelmező nélkül maradt világgal. Superman belevág élete legnagyobb kalandjába, mely az óceán mélyétől az űr távoli sötétjéig vezeti.

Ez most mi? De komolyan! Kezdjük ott, hogy a Superman Visszatér túl hosszú, ami még nem is lenne baj, ha a film 140 perce nem lenne tömény unalom, de sajna az. Akciófilmnek még a legnagyobb jó indulattal se nevezhető, sokkal inkább romantikus-dráma. Superman-t sose szerettem igazán, de ezzel a filmmel végképp megutáltatták velem, és arról nem is beszélve, hogy nem is ő a film igazi hőse. A szereplők is szinte kivétel nélkül pocsékak, Brandon Routh, Clark Kent-ként még egész türhető, de amikor átvedlik Supermanné, akkor valamiféle mérhetetlen ellenszenvet és utálatot váltott ki belőlem. Kevin Spacey és Parker Posey végig ripacskodnak, bár nekik azért legalább voltak jó megnyilvánulásaik is. Kate Bosworth meg egyenesen pocsék. Ha rövidebb lett volna a film, és kicsit több akció és kevesebb drámázás lett volna benne, akkor talán még az élvezhető filmek kategóriájában is elmenne, de így... 45%.

Egy fiatal üdvözlőkártya-író reménytelenül és egyre kétségbeesetten keresi álmai vágyát, a nagy Ő-t... aki akár új munkatársa, a bájos Summer is lehetne! Ám 500 napos, szokványosnak távolról sem nevezhető kapcsolatuk alatt sok minden egészen új megvilágításba kerül. Mindketten megértik, hogy a boldogsághoz vezető út tökéletesen kiszámíthatatlan, totálisan ellenőrizhetetlen - és kimondhatatlanul mulatságos! (De nem feltétlenül ebben a sorrendben.)

Hatalmas meglepetés volt számomra ez a film. Szinte csak magasztaló kritikákat hallottam a filmről mégse hittem volna, hogy ennyire jó lesz és, hogy ennyire magával tud majd ragadni. Ugyanis sikerült mind a két főszereplőben felfedeztem egy-egy saját jellemvonásomat is és így még személyesebb lett a film. Hatalmas pozitívum, hogy Marc Webb és csapata nem egy szerelmes-romatikus filmet csináltak, hanem egy filmet a szerelemről. Szóval a film nem minden perce vidámság, sőt elég nagy része szomorkás és kicsit depresszív, és ez jó, mert lényegében ilyen az élet és a szerelem is, egyszer fennt, egyszer lent. Persze bekerült egy pár vicces beszólás is a filmbe, de ezek inkább csak megmosolyotatnak, mint megnevetettnek. Joseph Gordon-Lewitt alakításáért pedig megérdemelten kapott Golden Globe jelölést idén. Nem spk filmmel vagyok úgy, hogy miután befejeztem újraakarjam nézni szinte rögtön, de az 500 Nap Nyárral így voltam, és habár nem néztem rögtön újra, de tervezem, hogy a közeljövőben ezt pótolni fogom és még jópárszor újrafogom nézni. 90%.

Nem fogok sokat írni a filmről, a Páros Mellékhatás egy olyan vígjáték amiből nemes egyszerűséggel hiányoznak a poénok. Az alapötlettel szerintem semmi baj nem volt, viszont a forgatókönyv pocsék. A szereplőkkel szinte semmi se történik, egyik pár foglakozásról mennek a másikra, aztán megvacsoráznak és újra itt a reggel és újra terápiák sora következik. A film 80%-ában csak dumálnak, hogy ez a kapcsolat ien szar, meg olyan szar, nem lövök le nagy titkot ha azt mondom hogy a végére persze minden happy end lesz. Vince Vaughn-nak elkéne kezdeni újra jó vígjátékokban szerepelnie, mert az utóbbi három film amit láttam tőle (Télbratyó, Négy Karácsony, Páros Mellékhatás), hát hogy is mondjam... elég gyenge. Jean Reno pedig egyenesen borzasztó a terápia vezetőjének személyében, nem is értem hogy vállalhatta el. A környezet ahol a film játszódik lenyűgöző, akár csak a három főszereplőnő (Malin Akerman, Kristen Bell, Kristin Davis), de ezek sajnos nem mentik meg a filmet és minket az unalomtól. 45%. Én végignéztem, de lesznek jópáran akik idő elött kifogják kapni a korongot a lejátszóból. A film amúgy se rövid, körülbelül 109 perc.

A tizennyolc éves Iannak nincs szerencséje a lányoknál. Emiatt a bátyja, Rex állandóan piszkálja, a csajozásban pedig még a tizennégy éves kisöccse is lepipálja. Ráadásul a munkahelyén, a gyorsétteremben is rendre megalázzák. Mindezt talán elviselné, lévén, jobban foglalkoztatja, hogy itt a főiskola, és ő még mindig szűz. Ian elhatározza, hogy az interneten szerez nőt magának. Hamarosan megismerkedik a dögös szöszivel és a Chicago és Knoxville közötti távolság sem látszik áthidalhatatlannak. Elcsórja a bátyja autóját és a barátjával, Lance-szel, illetve a barátnőjével, Feliciával útnak indul, hogy elveszítse a szüzességét.

Pár hónapja már nekifutottam párszor a Szextúrának, de valahogy egyszer se sikerült túljutnom az első 15 percen, de tegnap erőtt vettem magamon és végignéztem, és összeségében egész jó kis tini-vígjáték volt. A film nagy negatívuma, hogy rendkívül sablonos mind a sztori, mind pedig a karakterek (nagydumás duci span, szűz főszereplő és egy szexi lány, aki szerelmes a főszereplő srácba). Az előző Pomponsrácos kritikámba kitértem rá, hogy mi kell egy rendes szexelős tini-vígjátékba, és ezek az összetevők jelen is vannak a Szextúrában (cicik, cicik, káromkodás és töménytelen mennyiségű cikis helyzet), de még így sem lett igazán ütős. A szereplőkegész tűrhetőek voltak, Amanda Crew aranyos és szép, Clark Duke a nagydumás srác szerepében egész vicces volt és Josh Zuckerman a film kvázi fő-főszereplője se nem volt túl jó, se nem volt túl rossz. A szereplőgárdából viszont érdemes kiemelnem James Marsden-t (X-Menből Küklopsz), akinek hatalmas respect, hogy bevállalta ezt a szerepet, mert valami hihetetlen volt. Ő játszotta a főszereplő srác ultra bunkó, szemét bátyját - és hát a film nagyobb poénjai, amiken úgy tényleg röhögtem az ő jeleneteihez köthetőek. Ha lett volna benne valami eredetiség akkor több százalékot adnék rá, de így csak 65%.

A Pomponsrácok egy kurva jó vígjáték lehetett volna, ha a készítők bevállalták volna az R besorolást és rakta volna bele 1-2 ízesebb káromkodás és egy pár cicit. Így viszont nem lett az, csak szimplán egy szórakoztató tini-vígjáték néhány tényleg jó poénnal. Ezzel nem akarom lehúzni a filmet, mert tényleg elég szórakoztató volt és kb minden percét élveztem. A két főszereplő közül a szőke srác, Eric Christian Olsen a szórakoztatóbb, de az igazán vicces részek és beszólások a kisebb mellékszereplőkhöz köthetők, olynokhoz, mint például a mocskosszájú kishúg, vagy az enyhény őrült táborvezető. Negatívum, hogy a film az ilyesfajta tini-vígjátékok összes kliséjét elsüti és már az első percben tudjuk, hogy mi lesz az elkövetkező másfél órában. 65%.

A Cloverfield a 2008-as év egyik legnagyobb filmélménye volt számomra, amit azóta már legalább ötször újranéztem. És még így ötödszörre is hatalmasat üt a film! Jó volt végre látni egy ilyen realisztikus szörnyfilmet. Hogy mitől realisztikus? Elöször is az egész film úgy készült, mintha egy hagyományos kézikamerán át látnánk az eseményeket. Néhol veszettűl rángatják is a képet, és ez jó pár embert zavarhat, de szerintem ez így volt jól megcsinálva, mert ez csak még élethűbbé tette a filmet. Akkor pár szót a szörnyről: a film 75 perce alatt mindössze csak pár pillanatra tűnik fel, és akkor se mutatják premier plánban, mint például a Godzillában Godzillát. Van egy olyan jelenet az előbb említett műben amikor a srác megáll a szörny elött ahelyett hogy elfutna és ezekután Godzilla pont úgy lép, hogy a srácot nem tapossa halálra. Na a Cloverfieldbe ilyen nincs, ez a szörny nem bénázik és nem kegyelmez semminek és senkinek. A készítőknek pedig sikerült egy eléggé ocsmány és félelmetes fenevadat megalkotniuk. Mint ahogy már mondtam a film mindössze 75 perc és örülök is, hogy nem húzták a még vagy fél óráig, mert ebbe a sztoriba ennyi volt, viszont ezalatt a röpke játékidő alatt tökéletesen sikerült fenntartani a feszültséget. Nálam a Cloverfield simán 100%! Tudom, hogy nem ennyire jó film, de nekem még mindig hatalmas élményt nyújt akárhányszor is láttam már.

Körülbelül 5 perce végeztem vele és tulajdonképpen nem csalódtam a Fűrész sorozat újabb fejezetében. A hatodik rész a negyedik és ötödik rész színvonalát hozza, de messze elmarad az első és második résztől (a harmadik eggyáltalán nem tetszett és eddig az a legrosszabb rész szerintem). A film V. besorolást kapott, ezért a mozik nem vállalták be, így rögtön DVD-re jött ki, a negyedik részhez hasonlóan. A negyedik rész esetében érthető volt a legmagasabb korhatár kiszabása, de ennél a résznél szerintem nem. Kapásból a harmadik, negyedik, de még talán az ötödik rész is durvább volt ennél a résznél. Csapdákból is elég kevés volt benne, a túl sok flashback pedig nagyon lelasította a filmet. A fűrészes vége csavart megint nem sikerült eltalálnom (eddig 6/0), de ezt leszámítva végig kiszámítható volt számomra a film. 60%. Ennek ellenére nagyon várom a hetedik, elvileg utolsónak szánt részt, ami 3D-ben jön és ha minden igaz minden titokta fény derül és ezzel lezárul a Kirakós akta. Szeretem a Fűrész sorozatot, de szerintem épp itt lenne az ideje a befejezésnek.

Tavaly óta vártam ezt a filmet, legfőképp Jeremy Piven és a film producerei miatt (Adam McKay, Will Farrell). Ezen információ tükrébe egy fasza kis humoros, káromkodós vígjátékra számítottam. A káromkodós részt sikerült megjósolnom, de a film körübelül annyira vicces, mint egy zsák krumpli. Nem hogy nevetést, de még egy kis mosolyt se tudott kicsikarni belőlem. A Jeremy Piven által alakított tökös, szókimondó srác, a film második felére egy pillanat alatt megváltozik és ez tovább ront a film amúgy is elég silány minőségén. A szereplők közül senkise tudta megszerettetni magát velem és a poénok is végig rendkívül erőltetettek voltak. A film utolsó 20 percét pedig békésen végig is aludtam. 45%, Ed Helms újabb zseniális alakítása és Will Farrell pár perces szereplése miatt.

Nagy várakozás előzte meg nálam Tim Burton új filmjét, már hónapok óta fejben vágtam a centit és hetekkel előre lefoglaltam a jegyet, mert a rendező eddigi munkái szinte kivétel nélkül a kedvenceim. És lehet, hogy épp emiatt a nagy várakozás miatt lett csalódás számomra az Alice. A legnagyobb negatívum számomra, hogy nem éreztem rajta azt a Tim Buronösséget. Akármelyik filmjének a nézése közben megtudtam mondani, hogy na ezt biztos a Tim Burton rendezte (kivéve talán a Támad a Marsról nem). Itt viszont, Danny Elfman csodálatos zenéje volt az egyetlen számomra ami valamiféle Burtonos hangulatot csinált a filmnek. Johhny Depp is kicsit csalódás volt, persze ettől még nagyon jót alakított csak nem olyan kiemelkedően jót, mint amieneket szokott, ha Tim Burtonnel dolgozik, de talán jelen esetben talán nem is lehetett többet kihozni a karakterből. A CGI szereplők nagyon szépre sikerültek. A kedvenceim közülük a folyton eltünő vigyorgó macska és az enyhén bespeedezett nyúl. Az Alice Csodaországban nálam repül az egyszernézős filmek kupacába... sajnos. 65%.

A Füstölgő Ászok egy agyatlan lövöldözős, gyilkolós akciófilm, ami leginkább a véres leszámolások és a fergeteges szereplőgárda miatt maradhat emlékezetes. Ha ezek közül egyik is hiányzott volna, akkor egy teljesen középszerű film lenne. Ez, a film nemrég megjelenő második részére teljesen igaz, ahol a vérengzés megmaradt, de a szereplőgárda szinte teljsen ismeretlen. Olyan szereplők bukkannak itt fel kissebb-nagyobb szerepekre, mint Ben Affleck, Jason Bateman, Alica Keys, Ray Liotta, Andy Garcia, Ryan Reynolds, Jeremy Piven, Matthew Foy, és a tavaly Oscarra jelölt Taraji P. Henson, aki itt a film regrosszabb és legirritálóbb alakítását nyújtja. A film első 30-40 perce amolyan felvezetés, egy-két lövöldözéssel, aztán a film második felére elszabadul a pokol. Szitává lőtt FBI-osok, lángoló rendőrök, lácfűrészel kettévágott emberek, szóval van itt minden mi szem szájnak ingere. A vége csavar egész jóra sikeredett, csak kicsit kacifántos ugyhogy mindenkinek ajánlatos odafigyelni a film utolsó 10 percére. 65%.

Fél évvel az új Star Wars trilógia első részének bemutatója elött, az egyik legnagyobb Star Wars rajongó "klub" tagjáról kiderül, hogy rákos beteg és nagy valószínűséggel nem fogja megélni a bemutató időpontját. A srác és barátai elhatározzák, hogy átszelik az országot és betörnek a Skywalker ranchre és ellopják a film nyers változatát.

Elöljáróban annyit, hogyha nem vagy Star Wars fan, vagy esetleg nem láttad az erdeti trilógiát, akkor ez nem lesz a te filmed! A film ettől még tetszhet bárkinek, de jóval élvezetesebb úgy nézni, ha tudjuk hogy az erdetei Star Wars filmek mely jeleneteit, sorait emelték át ebbe a road movie-vígjátékba. Amúgy a filmben feltűnik két egykori Star Wars-os is, névszerint Billy Dee Williams és Carrie Fisher. Az öt lúzer közül az enyhén túlsúlyos Hutch-ot alakító Dan Fogel a legnagyobb forma, de show-t nálam egyértelműen Seth Rogen nyerte, mint Star Trek buzi. Meg se kellett szólalnia és én már feküdtem a nevetéstől, egyszerűen fantasztikus volt! Apropó road movie, a szintén 2008-as Szextúra jóval kedvezőbb kritikákat kapott, mint a Fanboys. Pedig az utóbbi jóval színvonalasabbra és viccesebbre sikeredett. Én személy szerint háromszor rugaszkodtam neki, de 20 percnél tovább nem jutottam, ellenben a Fanboys-on elejétől a végééig jól szórakoztam és jókat nevettem. 75%.

Körülbelül fél órája mehet a TV-be és én eddig birtam. Ez a film egyszerűen borzalmas! Az első rész még egyszer nézhető volt, de ez egyszerűen nézhetetlen. A film 60%-át a fingós, szarós poénok teszik ki, a fennmaradó rész pedig csak szimplán humortalan és unalmas. Nem értem ki volt az aki fantáziát látott ebben a filmben és aki akár egy fillért is képes volt beleölni az elkészítésében. Semmi vicces nincs benne, pedig ez azért nem lenne hátrány egy vígjátéknál. A főszereplőnő (Leeanda Reddy) aranyos és szexi és ezzzel ki is merült a film összes pozitívum. Ez a "film" úgy ahogy van nagybetűs SZAR! 0%.

Seth és Polly kempingezni indultak, de hamar rájöttek, hogy ez nem nekik való móka, ezért elindultak, hog keressenek egy motelt. Az úton túszúl ejtik őket egy rabló páros, de nem jutnak messzire ugyanis a kocsijuk lerobban ezért kénytelenek megállni egy közeli benzinkútnál, ahol egy furcsa tüskés lény szedi áldozatait.

SPOILERES ÍRÁS!!!

Ahhoz képest, hogy a Tüske egy kis költségvetésű horrorfilm, (pontos adatom nincs, de pár millió dollárnál biztos nem került többe) egész jóra sikeredett. A szörnyekhez alig használtak CGI-t és ez jó, kellenek néha egy-egy hagyományos módszerrel elkészített szörnyek is, amik a Tüske esetében kifejezetten jókra sikeredtek. A film számos horror filmes díjat bezsebelt ami részben érthető, mert ugye faszák voltak a lények, feszült volt a hangulat és a szereplők is egészen jók voltak, részben pedig érthetetlen mert a forgatókönyvbe akkora faszságokat sikerült beleirniuk, ami eléggé lehúzza az amúgy tényleg jó filmet. Egy párat ki is fejtenék: például az egyik csávó ujjába beleáll egy tüske, majd valahol a film közepére már az egész keze megfertőződik a kórral, ezért úgy döntenek, hogy egy sniccerrel levágják az egész kezét, ez így kábé még oké is lenne szépen körbevágják a húst a kezén majd a csontot amit már nem tudnak elvágni, letörik egy bazi téglával, még ez is elmenne, bár szerintem nem nagyon van olyan ember aki ilyet túlélne, de lehet... és akkor most jön a legviccesebb rész, a csávó 5 perccel később egy doboz algopirin után vígan nevetgél és sörözget a többiekkel mintha mi se történt volna. A másik ilyen dolog meg az volt amikor rájöttek, hogy a lények csak a legmelegebb dolgokat támadják meg. A biológus srác gyorsan megnézte a hőmérőt az éjszaka kellős közepén, ami 33 fokot mutatott, na most olyan hely ahol ien meleg lenne éjszaka nemhogy amerikában, de a világon nincs (bár elég szar voltam föciből, szal ha valaki mond egy ilyen helyet, akkor azt jóváírnám a filmnek). Ja és ezután arra az elhatározásra jut a srác, hogy akkor ő most lehűti magát 32 fokra, hogy a lények ne vegyék észre és kitudjon menni a kocsihoz. WTF??!! De ezeket a dolgokat leszámítva egy egész jó horrorfilm volt, néhol megmosolyogtató részekkel (pl. gyilkos, külön életet élő kezek és egyéb végtagok) az pedig külön jópont, hogy kevés pénzből tényleg minőségi lényeket és effekteket csináltak. 60%.

A Wayans tesók a horror filmek után, most a táncos filmeket figurázzák ki több-kevesebb sikerrel. A film legnagyobb hibája, hogy a tesók nem tanulva régi hibáikból, folyamtosan nyomatják a lehugyozós, taknyos, fingós poénokat. De szerencsére azért sikerült néhány tényleg jó poént beleírniuk a filmbe, amin simán lehet nevetni, sőt még akár hangosan röhögni is. A Táncfilm bőven szórakoztatóbb és jobb film, mint például a Csajozós film vagy a Katasztrófafilm, de a Horrorra akadva filmek nyomába se ér. A filmre fordított alig 70 percet nem sajnálom, mert egész szórakoztató volt, de nem fogom újranézni az biztos. 40%

Íme a már előbb említett film. A Zombieland után muszály volt újranéznem ezt a már-már horror-vígjáték klasszikusnak számító filmet. Jó pár éve nem láttam már és kicsit megfakultak az emlékeim a filmről, de az újranézés után rájöttem, hogy a Haláli Hullák Hajnala egy kurva jó horror paródia, és tényleg klasszikus. Simon Pegg hozza a szokásos balfék szerepet, Nick Frost pedig az igen bunkó, de szerethető barátját alakítja zseniálisan. A Zombielanddel ellentétben itt szerencsére sokkal több zombi bukkan fel és ezzel egyenesen arányosan sokkal több zombinak verik, vagy kövik szét a fejét. A két film mondanivalója azonban teljesen megegyezik: Az emberek már a valódi zombik megjelenése előtt is úgy éltek mint valami zombi. 85%.

Az elsőfilmes Ruben Fleischer nem titkolt célja volt, hogy méltó vetélytársat készítsen, a 2004-es Haláli Hullák Hajnalának. A Zombieland inkább vicces road movie, mint horrorfilm. A zombikat kicsit háttérbe szorították és inkább az emberi kapcsolatok alakulását helyezték előtérbe, de ez ne riasszon meg senkit, mert mindezt ugy teszik, hogy mi nézők halálra röhögjük magunkat. Woody Harrelson fergeteges a magányos farkas, zombigyilkos Tallahassee szerepében. Nem túlzás azt állítani, hogy Harrelson viszi el a hátán a filmet, a legtöbb humoros jelenet és/vagy beszólás ugyanis hozzá fűződik. De film egyik, hanem legviccesebb jelenete azonban Bill Murray  nevéhez kapcsolódik, aki saját magát játsza a filmben, mindössze 6 röpke percig. A filmvégi zombi irtás lehett volna egy kicsit ötletesebb és durvább, de ezt leszámítva egy tökéletes vicces, zombis road movie-t kapunk. 85%.