George Simmons, Stand-up komikusból lett milliomos filmsztár, aki a való életben és színpadon vicces, viszont a filmjeiben nem. Egy nap az orvosa közli vele, hogy rákos és hogy nagy esély meg fog halni. George ahelyett, hogy magába roskadna, inkább újra beleveti magát a Stand-up comedy műfajába. Egyik fellépése során megismerkedik Ira-val és megkéri, hogy írjon neki poénokat a showjához. George a turnézás mellett újra találkozik rég nem látott szüleivel és egykori nagy szerelmével, akibe újra beleszeret.

Ilyen lenne az amerikai Stand-up comedy műfaj? Apatow szerint igen, ami egy kicsit azért elkeserít. Az egész film két vicc kategóriára épült: faszos viccek és zsidós viccek. Ezzel semmi baj nem lenne, ha a film több mint 130 percében másfajta vicceket is kapnánk. Voltak benne olyan poénok, amin tényleg sírva röhögtem, de a többségük nem ilyen volt és sajnos nem csak azért, mert a film kissé drámaibb volt, hanem mert egyszerűen nem voltak annyira viccesek. A film megtekintése előtt féltem, hogy Judd Apatow hogy fogja megoldani a drámaibb részeket. Szerencsére sikerült neki, a film egyszerre megható és könnyfakasztóan vicces is tud lenni, Adam Sandler pedig megint nagyon jót alakított. Valahogy azt veszem észre, hogy ahogy öregszik annál jobb színész lesz és egyre jobb szerepeket játszik, habár azért néha még becsúszik egy-egy Zohan féle ökörködés. Eric Bana is remek a seggfej Ausztrál szerepében, őt is egyre inkább bírom. Apatow harmadik rendezése egyben legkomolyabb munkája is, ami bőven jobb A 40 Éves Szűznél, de kicsit "rosszabb" a Felkoppintvánál. A Ki Nevet a Végén egy remek dramedy a barátságról és az újrakezdésről. A 134 perces játékidő pedig ne rettentsen el senkit, mert megéri megnézni. 85%.
süti beállítások módosítása