A világ már tudja, hogy a milliárdos feltaláló Tony Stark maga a páncélruhás szuperhős, a Vasember. A kormány, a sajtó és a nyilvánosság egy emberként szorongatja őt, hogy ossza meg szupertechnológiáját a hadsereggel, de Tony nem akarja közkinccsé tenni a Vasember páncél titkait, mert attól tart, hogy az információ rossz kezekbe kerül. Pepper Pottsszal és James "Rhodey" Rhodesszal az oldalán Tony új szövetségeket köt, és új, hatalmas erőkkel száll szembe.
 

Végre sikerült megnéznem a várva várt folytatást, és megkell, hogy mondjam kicsit csalódott vagyok. Az első részt moziba láttam annak idején, és egyáltalán nem tetszett. Aztán amikor kijött DVD-n újranéztem és azóta az egyik kedvenc Marvel filmemmé avanzsálódott. Szórakoztató, látványos, laza blockbuster a Vasember, és ezek a jelzők a második részre is igazak, de sajnos egy hangyányival gyengébbre sikerült. Pedig megvolt minden ahhoz, hogy túllépjen az első részen. Az első nagy probléma, hogy a főellenség nem kapott megfelelő teret a kibontakozásra, ahogy War Machine se kapott akkora szerepet, mint vártam (az első résszel ellentétben azért itt jóval sűrűbben feltűnik) azt hittem elejétől a végéig eggyütt fognak zúzni hatalmasakat Vasemberrel, de ez nem így lett végül. Aztán a másik dolog ami nem tetszett, hogy a film egyik fő vonala (megint) Tony szíve, szívbetegsége volt. Ugye az első rész is részben erről szólt, most a második is... remélem a harmadikba ezt hanyagolni fogják. Robert Downey Jr. megint hatalmasat alakított (a születésnapi partyn amit előadott azon majdnem besírtam), és megint elvitte a hátán a filmet azért. Sam Rockwell is jó volt, ahogy Mickey Rourke is (kár, hogy keveset szerepelt). A Vasember 2 szerencsére a jól sikerült képregényadaptációk soráb tartozik, de az első nekem jobban tetszett. 85%.

A maják ősi naptára bonyolult csillagászati ismereteket és kifinomult matematikai számításokat igénylő tökéletes alkotás. Egy baj van vele: 2012-ben véget ér és sokan úgy gondolják, nem véletlenül. A világ sem tarthat tovább, mint a misztikus tudást tartalmazó naptár. Néhány vezető tudós 2009-ben igazolta, hogy valóban közel a vég és segítségükkel a világ leghatalmasabb államainak vezetői el is készítették a tervet, amelynek alapján sok ember megmenthető, de távolról sem az összes.
Jackson Curtis két gyerekével kirándul a Yellowstone Nemzeti Parkban, amikor véletlenül rátalál egy titkos kutatólaboratóriumra és rájön, hogy a kormány hallgatott a közelgő apokalipszisről. Kétségbeesett versenyfutásba kezd az idővel, hogy megmentse a családját: földrengéseket, vulkánkitöréseket, szökőárakat kell túlélnie - mindazt, amit a Föld tartogat a halálra ítélt lakóinak.

Mostanában rendre kellemesen csalódok azokban a filmekben, amiket félve kezdek el nézni. A 2012 is ilyen film volt, persze ez nem azt jelenti, hogy jó film lenne, de előzetes várakozásaimat simán felülmúlta. Tehát ahogy irtam, a 2012 közel sem jó film, viszont rendkívül szórakoztató, amit a több, mint 200 millás költségvetésből finanszírozott látványnak köszönhetünk leginkább. Ugyanis a forgatókönyv erősen TV film szagú néhány helyen, de a tökéletes látvány tényleg kárpótól mindenért. Az egész filmben egyébként az a legidegesítőbb, hogy főszereplők a legképtelenebb helyzeteket is túlélik míg az emberek 1000-vel hullanak körülöttük. A Holnaputánnál például mindenképp látványosabb, jobb, és szórakoztatóbb film volt. Ráadásul a két és fél óra se tűnt olyan soknak. 60-65% között mozog nálam.

Doctor Parnassus sok-sok évvel ezelött fogdást kötött az ördöggel. Doctor Parnassus örök élet kapott az tőle, de ezért cserébe az elviszi a lányát a pokolba, amint betöltötte a 16-ik életévét. Egy rejtélyes idegen, Tony talán megmentheti a lányt az ördögtől.

Az utolsó film amit Terry Gilliamtől láttam az a 2005-ös Grimm volt, és megkell hogy mondjam nagyon nem tetszett. Most több, mint négy évvel a Grimm és a Tideland után a rendező előrukkolt a nagyszerű Doctor Parnassussal. Elöször is nagy meglepetés volt számomra ez a film. Mielött megnéztem volna azt hittem, hogy az egész film egy képzeletbeli világban fog játszódni, de ez nem így van, a film kb. fele játszódik a képzeletben és fele a jelenben egy valós helyszínen. A fő ok ami miatt megnéztem a filmet, az Heath Ledger volt, akinek ez volt az utolsó filmje, amit sajnos már nem tudott teljes egészében befejezni. Heath tragikus halála után szerepét, Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell kapta meg. Heath Ledger alakítja a Tony-t a mi világunkba. A három másik színész pedig a Képzelet Birodalmában lévő Tony-t játszák el.

Akkor egy kicsit a szereplők eloszlásáról. Heath Ledger körübelül a film felében látható, aminek én nagyon örültem. Johnny Depp kapta a legrövidebb szerepet, ő kb. 5-6 percig látható a vásznon. Jude Law kb. 10-15 percig, míg Colin Farrell 20-25 percig láthatóak. Mind a négy színész nagyon jól játszotta Tony szerepét, és szereplők hasonlósága tényleg megdöbbentő volt. A film női főszereplője az elbűvölően szép Lily Cole is meglepően jól játszott. A film látványvilága és díszlete is kifogástalan volt. A film egyetlen hibája hogy néhol elég kesze kusza a történet, főleg a végén. Ezért az javaslom mindenki figyeljen nagyon oda, hogy mi történik a vásznon, de lehet hogy még így se fogja teljesen érteni a dolgokat. Ettől eltekintve a Doctor Parnassusnak jár egy 85%.

Norma és Arthur Lewis gyermekükkel a város peremén élnek, szegényes körülmények között. Egyik nap egy egyszerű, fából készült doboz kerül az ajtajuk elé, majd egy különös idegen érkezik, aki elmagyarázza nekik, hogy ha megnyomják a doboz gombját, egymillió dollár üti a markukat. Ám ennek ára van: a gomb megnyomásával egy időben a világ valamely pontján egy ember meghal. Norma és Arthur súlyos dilemma elé kerülnek, és szembe kell nézniük emberi természetük igazi arcával.