Egy fiatal üdvözlőkártya-író reménytelenül és egyre kétségbeesetten keresi álmai vágyát, a nagy Ő-t... aki akár új munkatársa, a bájos Summer is lehetne! Ám 500 napos, szokványosnak távolról sem nevezhető kapcsolatuk alatt sok minden egészen új megvilágításba kerül. Mindketten megértik, hogy a boldogsághoz vezető út tökéletesen kiszámíthatatlan, totálisan ellenőrizhetetlen - és kimondhatatlanul mulatságos! (De nem feltétlenül ebben a sorrendben.)

Hatalmas meglepetés volt számomra ez a film. Szinte csak magasztaló kritikákat hallottam a filmről mégse hittem volna, hogy ennyire jó lesz és, hogy ennyire magával tud majd ragadni. Ugyanis sikerült mind a két főszereplőben felfedeztem egy-egy saját jellemvonásomat is és így még személyesebb lett a film. Hatalmas pozitívum, hogy Marc Webb és csapata nem egy szerelmes-romatikus filmet csináltak, hanem egy filmet a szerelemről. Szóval a film nem minden perce vidámság, sőt elég nagy része szomorkás és kicsit depresszív, és ez jó, mert lényegében ilyen az élet és a szerelem is, egyszer fennt, egyszer lent. Persze bekerült egy pár vicces beszólás is a filmbe, de ezek inkább csak megmosolyotatnak, mint megnevetettnek. Joseph Gordon-Lewitt alakításáért pedig megérdemelten kapott Golden Globe jelölést idén. Nem spk filmmel vagyok úgy, hogy miután befejeztem újraakarjam nézni szinte rögtön, de az 500 Nap Nyárral így voltam, és habár nem néztem rögtön újra, de tervezem, hogy a közeljövőben ezt pótolni fogom és még jópárszor újrafogom nézni. 90%.

Nem fogok sokat írni a filmről, a Páros Mellékhatás egy olyan vígjáték amiből nemes egyszerűséggel hiányoznak a poénok. Az alapötlettel szerintem semmi baj nem volt, viszont a forgatókönyv pocsék. A szereplőkkel szinte semmi se történik, egyik pár foglakozásról mennek a másikra, aztán megvacsoráznak és újra itt a reggel és újra terápiák sora következik. A film 80%-ában csak dumálnak, hogy ez a kapcsolat ien szar, meg olyan szar, nem lövök le nagy titkot ha azt mondom hogy a végére persze minden happy end lesz. Vince Vaughn-nak elkéne kezdeni újra jó vígjátékokban szerepelnie, mert az utóbbi három film amit láttam tőle (Télbratyó, Négy Karácsony, Páros Mellékhatás), hát hogy is mondjam... elég gyenge. Jean Reno pedig egyenesen borzasztó a terápia vezetőjének személyében, nem is értem hogy vállalhatta el. A környezet ahol a film játszódik lenyűgöző, akár csak a három főszereplőnő (Malin Akerman, Kristen Bell, Kristin Davis), de ezek sajnos nem mentik meg a filmet és minket az unalomtól. 45%. Én végignéztem, de lesznek jópáran akik idő elött kifogják kapni a korongot a lejátszóból. A film amúgy se rövid, körülbelül 109 perc.

A tizennyolc éves Iannak nincs szerencséje a lányoknál. Emiatt a bátyja, Rex állandóan piszkálja, a csajozásban pedig még a tizennégy éves kisöccse is lepipálja. Ráadásul a munkahelyén, a gyorsétteremben is rendre megalázzák. Mindezt talán elviselné, lévén, jobban foglalkoztatja, hogy itt a főiskola, és ő még mindig szűz. Ian elhatározza, hogy az interneten szerez nőt magának. Hamarosan megismerkedik a dögös szöszivel és a Chicago és Knoxville közötti távolság sem látszik áthidalhatatlannak. Elcsórja a bátyja autóját és a barátjával, Lance-szel, illetve a barátnőjével, Feliciával útnak indul, hogy elveszítse a szüzességét.

Pár hónapja már nekifutottam párszor a Szextúrának, de valahogy egyszer se sikerült túljutnom az első 15 percen, de tegnap erőtt vettem magamon és végignéztem, és összeségében egész jó kis tini-vígjáték volt. A film nagy negatívuma, hogy rendkívül sablonos mind a sztori, mind pedig a karakterek (nagydumás duci span, szűz főszereplő és egy szexi lány, aki szerelmes a főszereplő srácba). Az előző Pomponsrácos kritikámba kitértem rá, hogy mi kell egy rendes szexelős tini-vígjátékba, és ezek az összetevők jelen is vannak a Szextúrában (cicik, cicik, káromkodás és töménytelen mennyiségű cikis helyzet), de még így sem lett igazán ütős. A szereplőkegész tűrhetőek voltak, Amanda Crew aranyos és szép, Clark Duke a nagydumás srác szerepében egész vicces volt és Josh Zuckerman a film kvázi fő-főszereplője se nem volt túl jó, se nem volt túl rossz. A szereplőgárdából viszont érdemes kiemelnem James Marsden-t (X-Menből Küklopsz), akinek hatalmas respect, hogy bevállalta ezt a szerepet, mert valami hihetetlen volt. Ő játszotta a főszereplő srác ultra bunkó, szemét bátyját - és hát a film nagyobb poénjai, amiken úgy tényleg röhögtem az ő jeleneteihez köthetőek. Ha lett volna benne valami eredetiség akkor több százalékot adnék rá, de így csak 65%.

A Pomponsrácok egy kurva jó vígjáték lehetett volna, ha a készítők bevállalták volna az R besorolást és rakta volna bele 1-2 ízesebb káromkodás és egy pár cicit. Így viszont nem lett az, csak szimplán egy szórakoztató tini-vígjáték néhány tényleg jó poénnal. Ezzel nem akarom lehúzni a filmet, mert tényleg elég szórakoztató volt és kb minden percét élveztem. A két főszereplő közül a szőke srác, Eric Christian Olsen a szórakoztatóbb, de az igazán vicces részek és beszólások a kisebb mellékszereplőkhöz köthetők, olynokhoz, mint például a mocskosszájú kishúg, vagy az enyhény őrült táborvezető. Negatívum, hogy a film az ilyesfajta tini-vígjátékok összes kliséjét elsüti és már az első percben tudjuk, hogy mi lesz az elkövetkező másfél órában. 65%.

A Cloverfield a 2008-as év egyik legnagyobb filmélménye volt számomra, amit azóta már legalább ötször újranéztem. És még így ötödszörre is hatalmasat üt a film! Jó volt végre látni egy ilyen realisztikus szörnyfilmet. Hogy mitől realisztikus? Elöször is az egész film úgy készült, mintha egy hagyományos kézikamerán át látnánk az eseményeket. Néhol veszettűl rángatják is a képet, és ez jó pár embert zavarhat, de szerintem ez így volt jól megcsinálva, mert ez csak még élethűbbé tette a filmet. Akkor pár szót a szörnyről: a film 75 perce alatt mindössze csak pár pillanatra tűnik fel, és akkor se mutatják premier plánban, mint például a Godzillában Godzillát. Van egy olyan jelenet az előbb említett műben amikor a srác megáll a szörny elött ahelyett hogy elfutna és ezekután Godzilla pont úgy lép, hogy a srácot nem tapossa halálra. Na a Cloverfieldbe ilyen nincs, ez a szörny nem bénázik és nem kegyelmez semminek és senkinek. A készítőknek pedig sikerült egy eléggé ocsmány és félelmetes fenevadat megalkotniuk. Mint ahogy már mondtam a film mindössze 75 perc és örülök is, hogy nem húzták a még vagy fél óráig, mert ebbe a sztoriba ennyi volt, viszont ezalatt a röpke játékidő alatt tökéletesen sikerült fenntartani a feszültséget. Nálam a Cloverfield simán 100%! Tudom, hogy nem ennyire jó film, de nekem még mindig hatalmas élményt nyújt akárhányszor is láttam már.

Körülbelül 5 perce végeztem vele és tulajdonképpen nem csalódtam a Fűrész sorozat újabb fejezetében. A hatodik rész a negyedik és ötödik rész színvonalát hozza, de messze elmarad az első és második résztől (a harmadik eggyáltalán nem tetszett és eddig az a legrosszabb rész szerintem). A film V. besorolást kapott, ezért a mozik nem vállalták be, így rögtön DVD-re jött ki, a negyedik részhez hasonlóan. A negyedik rész esetében érthető volt a legmagasabb korhatár kiszabása, de ennél a résznél szerintem nem. Kapásból a harmadik, negyedik, de még talán az ötödik rész is durvább volt ennél a résznél. Csapdákból is elég kevés volt benne, a túl sok flashback pedig nagyon lelasította a filmet. A fűrészes vége csavart megint nem sikerült eltalálnom (eddig 6/0), de ezt leszámítva végig kiszámítható volt számomra a film. 60%. Ennek ellenére nagyon várom a hetedik, elvileg utolsónak szánt részt, ami 3D-ben jön és ha minden igaz minden titokta fény derül és ezzel lezárul a Kirakós akta. Szeretem a Fűrész sorozatot, de szerintem épp itt lenne az ideje a befejezésnek.

Tavaly óta vártam ezt a filmet, legfőképp Jeremy Piven és a film producerei miatt (Adam McKay, Will Farrell). Ezen információ tükrébe egy fasza kis humoros, káromkodós vígjátékra számítottam. A káromkodós részt sikerült megjósolnom, de a film körübelül annyira vicces, mint egy zsák krumpli. Nem hogy nevetést, de még egy kis mosolyt se tudott kicsikarni belőlem. A Jeremy Piven által alakított tökös, szókimondó srác, a film második felére egy pillanat alatt megváltozik és ez tovább ront a film amúgy is elég silány minőségén. A szereplők közül senkise tudta megszerettetni magát velem és a poénok is végig rendkívül erőltetettek voltak. A film utolsó 20 percét pedig békésen végig is aludtam. 45%, Ed Helms újabb zseniális alakítása és Will Farrell pár perces szereplése miatt.

Nagy várakozás előzte meg nálam Tim Burton új filmjét, már hónapok óta fejben vágtam a centit és hetekkel előre lefoglaltam a jegyet, mert a rendező eddigi munkái szinte kivétel nélkül a kedvenceim. És lehet, hogy épp emiatt a nagy várakozás miatt lett csalódás számomra az Alice. A legnagyobb negatívum számomra, hogy nem éreztem rajta azt a Tim Buronösséget. Akármelyik filmjének a nézése közben megtudtam mondani, hogy na ezt biztos a Tim Burton rendezte (kivéve talán a Támad a Marsról nem). Itt viszont, Danny Elfman csodálatos zenéje volt az egyetlen számomra ami valamiféle Burtonos hangulatot csinált a filmnek. Johhny Depp is kicsit csalódás volt, persze ettől még nagyon jót alakított csak nem olyan kiemelkedően jót, mint amieneket szokott, ha Tim Burtonnel dolgozik, de talán jelen esetben talán nem is lehetett többet kihozni a karakterből. A CGI szereplők nagyon szépre sikerültek. A kedvenceim közülük a folyton eltünő vigyorgó macska és az enyhén bespeedezett nyúl. Az Alice Csodaországban nálam repül az egyszernézős filmek kupacába... sajnos. 65%.