Ismerd meg önmagad - ezt tanácsolták a régi görögök, és Percy Jackson ismeri is magát. Legalább is azt hiszi. A 12 éves srác nem tökéletes gyerek, jó néhány iskolából kirúgták már, de ő jól elvan így is. Hamarosan azonban rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik. Egy furcsa idegen rábeszéli anyját, hogy küldje el egy különös nyári táborba, ami nem más, mint a félistenek titkos kiképzőközpontja. Percy itt tudja meg, hogy ő igazából Poszeidón eltitkolt fia. A fiú a görög mitológia szereplői között találja magát, és kénytelen részt venni hadakozásaikban: őt küldik el, hogy visszaszerezze Zeusz ellopott villámját, amit Hadész, az alvilág ura rejteget. Percy földön, égen és föld alatt üldözi a lopott villámot, közben nagyon jól szórakozik a halhatatlanok között, és isteni szerencséje van: teljesíti a feladatát, eljut New Yorkba, ahol az Empire State Building tetején várja őt az istenek és emberek ura: Zeusz.

Chris Columbus elkészítette az általa rendezett (és szerintem igencsak jó) Harry Potter filmek gyenge utánzatát. Röviden így tudnám jellemezni a Villámtolvaj című filmet. A potenciál megvolt a filmben, de a rendező elhülyéskedte az egészet és lényegében egy tini-vígjátékot készített fantasy-s beütéssel. A speciális effektek többnyire a helyén vannak. A medúza és a sok fejű sárkány kivitelezése jó volt, viszont az óriás bika szörny szerintem elég béna lett. A szereplőgárdára nem lehet egy rossz szavunk se (Uma Thurman, Rosario Dawson, Pierce Brosnan, Sean Bean, Steve Coogan), viszont az alakításukkal nem voltam kibékülve. Egytől-egyik kedvtelenül és unott arccal játszottak. A három főszereplő pedig rém irritáló volt, talán a "szatírt" alakító Brandon T. Jackson volt a legelviselhetőbb. Ha egy kicsit sötétebb tónusúra csinálják a filmet, mint például a Titkok Kamráját, akkor talán jobbra sikerededhetett volna a Villámtolvaj. A másik nagy negatívum, hogy a film végecsavarja teljesen erőtlen, ugyanis akiről kiderül, hogy ellopta a Zeusz villámát az jó, ha 2 percre feltűnik a filmben. 55%.

Nagy várakozás előzte meg nálam Tim Burton új filmjét, már hónapok óta fejben vágtam a centit és hetekkel előre lefoglaltam a jegyet, mert a rendező eddigi munkái szinte kivétel nélkül a kedvenceim. És lehet, hogy épp emiatt a nagy várakozás miatt lett csalódás számomra az Alice. A legnagyobb negatívum számomra, hogy nem éreztem rajta azt a Tim Buronösséget. Akármelyik filmjének a nézése közben megtudtam mondani, hogy na ezt biztos a Tim Burton rendezte (kivéve talán a Támad a Marsról nem). Itt viszont, Danny Elfman csodálatos zenéje volt az egyetlen számomra ami valamiféle Burtonos hangulatot csinált a filmnek. Johhny Depp is kicsit csalódás volt, persze ettől még nagyon jót alakított csak nem olyan kiemelkedően jót, mint amieneket szokott, ha Tim Burtonnel dolgozik, de talán jelen esetben talán nem is lehetett többet kihozni a karakterből. A CGI szereplők nagyon szépre sikerültek. A kedvenceim közülük a folyton eltünő vigyorgó macska és az enyhén bespeedezett nyúl. Az Alice Csodaországban nálam repül az egyszernézős filmek kupacába... sajnos. 65%.

Williy Wonka édességgyára sok-sok éve bezárt. Az összes dolgozót elbocsájtották a gyártól, de az édességek ezek után is sorra jöttek ki az üzemből. Senki sem tudta mi lehet a titok... Ám egy nap a gyár alapítója és vezetője Willy Wonka úgy dontött, hogy 5 szerencsés gyerek akik megtalálják a csokikba rejtett arany bilétát, beléphetnek a titokztos gyárba. Charlie szegény családban él és egy évben csak egyszer kap csokit, de abba sincs arany biléta. Ám a szerencsének köszönhetően Charlie mégis bejut a gyárba és ezzel teljesűl minden vágya.

Tim Burton a kedvenc rendezőim közé tartozik. Minden műve egyedi és zseniális. Ez alól a Charlie és a Csokigyár sem kivétel. A film rendkívül látványos és elejétől a végéig izgalomban tartja a nézőt. Johnny Depp megint hatalmasat alakít, mint ahogy általába mindig is teszi Burton filmjeiben. A gyerek szereplők is jól kilettek válogatva, egytől egyig jól hozzák a szerepüket. A Charliet alakító Freddy Highmore-t én valahogy nem csípem, de el kell imernem, hogy egész jó kis színész palánta és jó pár év múlva akár még nagy színész is lehet belőle. Danny Elfman pedig remek filmzenét készített a filmhez. Az egyetlen negatívum számomra a rendkívül idegesítő Umpa Lumpák voltak. 75%.

A borzalmas első rész után nagy bátorság kellett, hogy leüljek és megnézzem a folytatást, de szerencsére egész kellemeset csalódtam. Az első részhez hasonlóan itt is voltak fejfájdítóan buta ötletek és poénok, de talán nem annyi, mint az elsőben. Sőt 2 jelenetnél még talán hangosan is nevettem (1. Ben Stiller és Jonah Hill beszélgetése, 2. Owen Wilson és Steve Coogan 300 paródiája.:D). A látvánnyal az első részben se volt semmi gond, de most rátettek még egy lapáttal. Az elöző részből átmentett szereplők, körülbelül ugyanazt a szintet hozzák itt is. Az újonc Amy Adams kedvesen játszik, bár néhol kissé idegesített, Hans Azaria pedig kacagtató a pösze fáraó szerepében.  Az első rész nálam valahol 30-40% között mozog, de a második rész sokkal viccesebb és szórakoztatóbb volt mint az első így legyen 60%.

Larry Daley az egykori éjjeliőr most hírhedt feltaláló, aki show műsorokban népszerűsíti "hihetetlen" találmányait. A washingtoni Természettudományi Múzeum lakói már nem elég érdekesek a látogatók számára, ezért átköltöztetik őket a Smithsonian múzeumba. De a szállítás során eltűnik a Fáraó Arany táblája. Larry útnak indul, hogy megkeresse, de már túl késő. A Smithsonian kiállítási tárgyai ugyanis már életre keltek. Nem csak Larry, de az életre kelt Kah Mun Rah fáraó is a táblát keresi, hogy annak segítségével leigázza a Földet.