A Cloverfield a 2008-as év egyik legnagyobb filmélménye volt számomra, amit azóta már legalább ötször újranéztem. És még így ötödszörre is hatalmasat üt a film! Jó volt végre látni egy ilyen realisztikus szörnyfilmet. Hogy mitől realisztikus? Elöször is az egész film úgy készült, mintha egy hagyományos kézikamerán át látnánk az eseményeket. Néhol veszettűl rángatják is a képet, és ez jó pár embert zavarhat, de szerintem ez így volt jól megcsinálva, mert ez csak még élethűbbé tette a filmet. Akkor pár szót a szörnyről: a film 75 perce alatt mindössze csak pár pillanatra tűnik fel, és akkor se mutatják premier plánban, mint például a Godzillában Godzillát. Van egy olyan jelenet az előbb említett műben amikor a srác megáll a szörny elött ahelyett hogy elfutna és ezekután Godzilla pont úgy lép, hogy a srácot nem tapossa halálra. Na a Cloverfieldbe ilyen nincs, ez a szörny nem bénázik és nem kegyelmez semminek és senkinek. A készítőknek pedig sikerült egy eléggé ocsmány és félelmetes fenevadat megalkotniuk. Mint ahogy már mondtam a film mindössze 75 perc és örülök is, hogy nem húzták a még vagy fél óráig, mert ebbe a sztoriba ennyi volt, viszont ezalatt a röpke játékidő alatt tökéletesen sikerült fenntartani a feszültséget. Nálam a Cloverfield simán 100%! Tudom, hogy nem ennyire jó film, de nekem még mindig hatalmas élményt nyújt akárhányszor is láttam már.