Steve Lopez az L.A. Times újságírója egy napon, egy különös hajléktalan férfiba botlik az utcán. A férfi, Nathaniel elmeséli, hogy régen egy jómódu iskola növendéke volt. Steve nyomozni kezd a férfi után és kiderül, hogy valóban abban az iskolában tanult, és ez felkelti az érdekődését. Megakarja tudni, hogy hogyan csúszhatott le valaki ennyire. Steve újra találkozik Nathaniel-el akiről kiderül, hogy zseniálisan játszik csellón. Steve megakarja írni Nathaniel történetét, ezért egyre gyakrabban találkoznak, és a két férfi közt barátság kezd kialkulni.

A film megtörtént esetet dolgoz fel!

A Szólista egy nagyon szép film a barátságról... szép, de nem kiemelkedően jó film. Jamie Foxx-on látszik, hogy nagyon hajtott egy második Oscarra, ezért néhol rendkívül túljátszotta a szerepét. Robert Downey viszont megint tökéletes volt, (egyik kedvenc színészem, szóval lehet kicsit elfogult vagyok vele) nem játszotta túl magát, sőt az egész szerep olyan természetesen jött belőle, mintha rászabták volna ezt a figurát. 70-80 percre teljesen lekötött, de az utolsó 20-30 percet már csak másnap néztem meg. A végére kicsit ellaposodott és bele is untam, de ettől még a Szólista egy egész korrekt és egész jó életrajzi-dráma. Vasárnap délutánra tökéletes volt, de nem fogom újra nézni. 65%.