Ismerd meg önmagad - ezt tanácsolták a régi görögök, és Percy Jackson ismeri is magát. Legalább is azt hiszi. A 12 éves srác nem tökéletes gyerek, jó néhány iskolából kirúgták már, de ő jól elvan így is. Hamarosan azonban rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik. Egy furcsa idegen rábeszéli anyját, hogy küldje el egy különös nyári táborba, ami nem más, mint a félistenek titkos kiképzőközpontja. Percy itt tudja meg, hogy ő igazából Poszeidón eltitkolt fia. A fiú a görög mitológia szereplői között találja magát, és kénytelen részt venni hadakozásaikban: őt küldik el, hogy visszaszerezze Zeusz ellopott villámját, amit Hadész, az alvilág ura rejteget. Percy földön, égen és föld alatt üldözi a lopott villámot, közben nagyon jól szórakozik a halhatatlanok között, és isteni szerencséje van: teljesíti a feladatát, eljut New Yorkba, ahol az Empire State Building tetején várja őt az istenek és emberek ura: Zeusz.

Chris Columbus elkészítette az általa rendezett (és szerintem igencsak jó) Harry Potter filmek gyenge utánzatát. Röviden így tudnám jellemezni a Villámtolvaj című filmet. A potenciál megvolt a filmben, de a rendező elhülyéskedte az egészet és lényegében egy tini-vígjátékot készített fantasy-s beütéssel. A speciális effektek többnyire a helyén vannak. A medúza és a sok fejű sárkány kivitelezése jó volt, viszont az óriás bika szörny szerintem elég béna lett. A szereplőgárdára nem lehet egy rossz szavunk se (Uma Thurman, Rosario Dawson, Pierce Brosnan, Sean Bean, Steve Coogan), viszont az alakításukkal nem voltam kibékülve. Egytől-egyik kedvtelenül és unott arccal játszottak. A három főszereplő pedig rém irritáló volt, talán a "szatírt" alakító Brandon T. Jackson volt a legelviselhetőbb. Ha egy kicsit sötétebb tónusúra csinálják a filmet, mint például a Titkok Kamráját, akkor talán jobbra sikerededhetett volna a Villámtolvaj. A másik nagy negatívum, hogy a film végecsavarja teljesen erőtlen, ugyanis akiről kiderül, hogy ellopta a Zeusz villámát az jó, ha 2 percre feltűnik a filmben. 55%.

A doktor újra rendel! Dolittle, aki érti az állatok beszédét, ismét kénytelen állatok és emberek között tolmácsolni. Egy nap ugyanis állati küldöttség érkezik hozzá: meg kell mentenie az erdőt. Az erdőt azonban csak úgy óvhatja meg, ha megházasít egy medvét, akinek választottja hamburgerfüggő, megnevel egy pimasz kutyát, kijózanít egy piás majmot és megvigasztal egy szerető nélkül maradt teknősbékát. Nem nagy ügy: Dolittle doki ápoltjaival mindig megtalálja a közös nyelvet, ellenségei hasába lyukat beszél, és van néhány jó szava azokhoz is, akik még nem ismerik.

A folytatás kevéssbé szórakoztató és jó, mint az első, de még így is egy kedves, szerethető és szórakoztató film. Az első részből átmentett állatszereplők (Mázli a kutya, patkányok) sokkal kisebb teret és szerepet kaptak az első részhez képest. Ami viszont szerintem még ennél is nagyobb baj, hogy az első rész legnagyobb és legviccesebb karakterét (a kis tengerimalacot) teljes egészében kihagyták. Helyette viszont jött egy poénkodó mosómedve és egy nagydumás barna medve. A poénok nagy része sajnos elég erőltetett és fárasztó, de akad köztük egész szellemes is szerencsére. Szombat esti kikapcsolódásnak tökéletes, ha éppen nincs más. 50%.

A világ már tudja, hogy a milliárdos feltaláló Tony Stark maga a páncélruhás szuperhős, a Vasember. A kormány, a sajtó és a nyilvánosság egy emberként szorongatja őt, hogy ossza meg szupertechnológiáját a hadsereggel, de Tony nem akarja közkinccsé tenni a Vasember páncél titkait, mert attól tart, hogy az információ rossz kezekbe kerül. Pepper Pottsszal és James "Rhodey" Rhodesszal az oldalán Tony új szövetségeket köt, és új, hatalmas erőkkel száll szembe.
 

Végre sikerült megnéznem a várva várt folytatást, és megkell, hogy mondjam kicsit csalódott vagyok. Az első részt moziba láttam annak idején, és egyáltalán nem tetszett. Aztán amikor kijött DVD-n újranéztem és azóta az egyik kedvenc Marvel filmemmé avanzsálódott. Szórakoztató, látványos, laza blockbuster a Vasember, és ezek a jelzők a második részre is igazak, de sajnos egy hangyányival gyengébbre sikerült. Pedig megvolt minden ahhoz, hogy túllépjen az első részen. Az első nagy probléma, hogy a főellenség nem kapott megfelelő teret a kibontakozásra, ahogy War Machine se kapott akkora szerepet, mint vártam (az első résszel ellentétben azért itt jóval sűrűbben feltűnik) azt hittem elejétől a végéig eggyütt fognak zúzni hatalmasakat Vasemberrel, de ez nem így lett végül. Aztán a másik dolog ami nem tetszett, hogy a film egyik fő vonala (megint) Tony szíve, szívbetegsége volt. Ugye az első rész is részben erről szólt, most a második is... remélem a harmadikba ezt hanyagolni fogják. Robert Downey Jr. megint hatalmasat alakított (a születésnapi partyn amit előadott azon majdnem besírtam), és megint elvitte a hátán a filmet azért. Sam Rockwell is jó volt, ahogy Mickey Rourke is (kár, hogy keveset szerepelt). A Vasember 2 szerencsére a jól sikerült képregényadaptációk soráb tartozik, de az első nekem jobban tetszett. 85%.

Sok éve senki sem látta Supermant, az elnyomottak bajnokát, a bajba jutottak megmentőjét, az emberiség ügyének odaadó szolgálóját. Pedig szükség volna bátorságára, segítségére. A visszatérése azonban nem diadalt hoz, hanem keserűséget. A világ megtanult hősök nélkül élni és akkor sem fogadja el a segítséget, amikor nincs más útja az életben maradásnak. Az ősi gonosz erő Superman ellen támad, hogy azután leszámolhasson a védelmező nélkül maradt világgal. Superman belevág élete legnagyobb kalandjába, mely az óceán mélyétől az űr távoli sötétjéig vezeti.

Ez most mi? De komolyan! Kezdjük ott, hogy a Superman Visszatér túl hosszú, ami még nem is lenne baj, ha a film 140 perce nem lenne tömény unalom, de sajna az. Akciófilmnek még a legnagyobb jó indulattal se nevezhető, sokkal inkább romantikus-dráma. Superman-t sose szerettem igazán, de ezzel a filmmel végképp megutáltatták velem, és arról nem is beszélve, hogy nem is ő a film igazi hőse. A szereplők is szinte kivétel nélkül pocsékak, Brandon Routh, Clark Kent-ként még egész türhető, de amikor átvedlik Supermanné, akkor valamiféle mérhetetlen ellenszenvet és utálatot váltott ki belőlem. Kevin Spacey és Parker Posey végig ripacskodnak, bár nekik azért legalább voltak jó megnyilvánulásaik is. Kate Bosworth meg egyenesen pocsék. Ha rövidebb lett volna a film, és kicsit több akció és kevesebb drámázás lett volna benne, akkor talán még az élvezhető filmek kategóriájában is elmenne, de így... 45%.

Egy fiatal üdvözlőkártya-író reménytelenül és egyre kétségbeesetten keresi álmai vágyát, a nagy Ő-t... aki akár új munkatársa, a bájos Summer is lehetne! Ám 500 napos, szokványosnak távolról sem nevezhető kapcsolatuk alatt sok minden egészen új megvilágításba kerül. Mindketten megértik, hogy a boldogsághoz vezető út tökéletesen kiszámíthatatlan, totálisan ellenőrizhetetlen - és kimondhatatlanul mulatságos! (De nem feltétlenül ebben a sorrendben.)

Hatalmas meglepetés volt számomra ez a film. Szinte csak magasztaló kritikákat hallottam a filmről mégse hittem volna, hogy ennyire jó lesz és, hogy ennyire magával tud majd ragadni. Ugyanis sikerült mind a két főszereplőben felfedeztem egy-egy saját jellemvonásomat is és így még személyesebb lett a film. Hatalmas pozitívum, hogy Marc Webb és csapata nem egy szerelmes-romatikus filmet csináltak, hanem egy filmet a szerelemről. Szóval a film nem minden perce vidámság, sőt elég nagy része szomorkás és kicsit depresszív, és ez jó, mert lényegében ilyen az élet és a szerelem is, egyszer fennt, egyszer lent. Persze bekerült egy pár vicces beszólás is a filmbe, de ezek inkább csak megmosolyotatnak, mint megnevetettnek. Joseph Gordon-Lewitt alakításáért pedig megérdemelten kapott Golden Globe jelölést idén. Nem spk filmmel vagyok úgy, hogy miután befejeztem újraakarjam nézni szinte rögtön, de az 500 Nap Nyárral így voltam, és habár nem néztem rögtön újra, de tervezem, hogy a közeljövőben ezt pótolni fogom és még jópárszor újrafogom nézni. 90%.

Nem fogok sokat írni a filmről, a Páros Mellékhatás egy olyan vígjáték amiből nemes egyszerűséggel hiányoznak a poénok. Az alapötlettel szerintem semmi baj nem volt, viszont a forgatókönyv pocsék. A szereplőkkel szinte semmi se történik, egyik pár foglakozásról mennek a másikra, aztán megvacsoráznak és újra itt a reggel és újra terápiák sora következik. A film 80%-ában csak dumálnak, hogy ez a kapcsolat ien szar, meg olyan szar, nem lövök le nagy titkot ha azt mondom hogy a végére persze minden happy end lesz. Vince Vaughn-nak elkéne kezdeni újra jó vígjátékokban szerepelnie, mert az utóbbi három film amit láttam tőle (Télbratyó, Négy Karácsony, Páros Mellékhatás), hát hogy is mondjam... elég gyenge. Jean Reno pedig egyenesen borzasztó a terápia vezetőjének személyében, nem is értem hogy vállalhatta el. A környezet ahol a film játszódik lenyűgöző, akár csak a három főszereplőnő (Malin Akerman, Kristen Bell, Kristin Davis), de ezek sajnos nem mentik meg a filmet és minket az unalomtól. 45%. Én végignéztem, de lesznek jópáran akik idő elött kifogják kapni a korongot a lejátszóból. A film amúgy se rövid, körülbelül 109 perc.

A Pomponsrácok egy kurva jó vígjáték lehetett volna, ha a készítők bevállalták volna az R besorolást és rakta volna bele 1-2 ízesebb káromkodás és egy pár cicit. Így viszont nem lett az, csak szimplán egy szórakoztató tini-vígjáték néhány tényleg jó poénnal. Ezzel nem akarom lehúzni a filmet, mert tényleg elég szórakoztató volt és kb minden percét élveztem. A két főszereplő közül a szőke srác, Eric Christian Olsen a szórakoztatóbb, de az igazán vicces részek és beszólások a kisebb mellékszereplőkhöz köthetők, olynokhoz, mint például a mocskosszájú kishúg, vagy az enyhény őrült táborvezető. Negatívum, hogy a film az ilyesfajta tini-vígjátékok összes kliséjét elsüti és már az első percben tudjuk, hogy mi lesz az elkövetkező másfél órában. 65%.

Nagy várakozás előzte meg nálam Tim Burton új filmjét, már hónapok óta fejben vágtam a centit és hetekkel előre lefoglaltam a jegyet, mert a rendező eddigi munkái szinte kivétel nélkül a kedvenceim. És lehet, hogy épp emiatt a nagy várakozás miatt lett csalódás számomra az Alice. A legnagyobb negatívum számomra, hogy nem éreztem rajta azt a Tim Buronösséget. Akármelyik filmjének a nézése közben megtudtam mondani, hogy na ezt biztos a Tim Burton rendezte (kivéve talán a Támad a Marsról nem). Itt viszont, Danny Elfman csodálatos zenéje volt az egyetlen számomra ami valamiféle Burtonos hangulatot csinált a filmnek. Johhny Depp is kicsit csalódás volt, persze ettől még nagyon jót alakított csak nem olyan kiemelkedően jót, mint amieneket szokott, ha Tim Burtonnel dolgozik, de talán jelen esetben talán nem is lehetett többet kihozni a karakterből. A CGI szereplők nagyon szépre sikerültek. A kedvenceim közülük a folyton eltünő vigyorgó macska és az enyhén bespeedezett nyúl. Az Alice Csodaországban nálam repül az egyszernézős filmek kupacába... sajnos. 65%.

Fél évvel az új Star Wars trilógia első részének bemutatója elött, az egyik legnagyobb Star Wars rajongó "klub" tagjáról kiderül, hogy rákos beteg és nagy valószínűséggel nem fogja megélni a bemutató időpontját. A srác és barátai elhatározzák, hogy átszelik az országot és betörnek a Skywalker ranchre és ellopják a film nyers változatát.

Elöljáróban annyit, hogyha nem vagy Star Wars fan, vagy esetleg nem láttad az erdeti trilógiát, akkor ez nem lesz a te filmed! A film ettől még tetszhet bárkinek, de jóval élvezetesebb úgy nézni, ha tudjuk hogy az erdetei Star Wars filmek mely jeleneteit, sorait emelték át ebbe a road movie-vígjátékba. Amúgy a filmben feltűnik két egykori Star Wars-os is, névszerint Billy Dee Williams és Carrie Fisher. Az öt lúzer közül az enyhén túlsúlyos Hutch-ot alakító Dan Fogel a legnagyobb forma, de show-t nálam egyértelműen Seth Rogen nyerte, mint Star Trek buzi. Meg se kellett szólalnia és én már feküdtem a nevetéstől, egyszerűen fantasztikus volt! Apropó road movie, a szintén 2008-as Szextúra jóval kedvezőbb kritikákat kapott, mint a Fanboys. Pedig az utóbbi jóval színvonalasabbra és viccesebbre sikeredett. Én személy szerint háromszor rugaszkodtam neki, de 20 percnél tovább nem jutottam, ellenben a Fanboys-on elejétől a végééig jól szórakoztam és jókat nevettem. 75%.

Körülbelül fél órája mehet a TV-be és én eddig birtam. Ez a film egyszerűen borzalmas! Az első rész még egyszer nézhető volt, de ez egyszerűen nézhetetlen. A film 60%-át a fingós, szarós poénok teszik ki, a fennmaradó rész pedig csak szimplán humortalan és unalmas. Nem értem ki volt az aki fantáziát látott ebben a filmben és aki akár egy fillért is képes volt beleölni az elkészítésében. Semmi vicces nincs benne, pedig ez azért nem lenne hátrány egy vígjátéknál. A főszereplőnő (Leeanda Reddy) aranyos és szexi és ezzzel ki is merült a film összes pozitívum. Ez a "film" úgy ahogy van nagybetűs SZAR! 0%.

A Wayans tesók a horror filmek után, most a táncos filmeket figurázzák ki több-kevesebb sikerrel. A film legnagyobb hibája, hogy a tesók nem tanulva régi hibáikból, folyamtosan nyomatják a lehugyozós, taknyos, fingós poénokat. De szerencsére azért sikerült néhány tényleg jó poént beleírniuk a filmbe, amin simán lehet nevetni, sőt még akár hangosan röhögni is. A Táncfilm bőven szórakoztatóbb és jobb film, mint például a Csajozós film vagy a Katasztrófafilm, de a Horrorra akadva filmek nyomába se ér. A filmre fordított alig 70 percet nem sajnálom, mert egész szórakoztató volt, de nem fogom újranézni az biztos. 40%

Steve Lopez az L.A. Times újságírója egy napon, egy különös hajléktalan férfiba botlik az utcán. A férfi, Nathaniel elmeséli, hogy régen egy jómódu iskola növendéke volt. Steve nyomozni kezd a férfi után és kiderül, hogy valóban abban az iskolában tanult, és ez felkelti az érdekődését. Megakarja tudni, hogy hogyan csúszhatott le valaki ennyire. Steve újra találkozik Nathaniel-el akiről kiderül, hogy zseniálisan játszik csellón. Steve megakarja írni Nathaniel történetét, ezért egyre gyakrabban találkoznak, és a két férfi közt barátság kezd kialkulni.

A film megtörtént esetet dolgoz fel!

A Szólista egy nagyon szép film a barátságról... szép, de nem kiemelkedően jó film. Jamie Foxx-on látszik, hogy nagyon hajtott egy második Oscarra, ezért néhol rendkívül túljátszotta a szerepét. Robert Downey viszont megint tökéletes volt, (egyik kedvenc színészem, szóval lehet kicsit elfogult vagyok vele) nem játszotta túl magát, sőt az egész szerep olyan természetesen jött belőle, mintha rászabták volna ezt a figurát. 70-80 percre teljesen lekötött, de az utolsó 20-30 percet már csak másnap néztem meg. A végére kicsit ellaposodott és bele is untam, de ettől még a Szólista egy egész korrekt és egész jó életrajzi-dráma. Vasárnap délutánra tökéletes volt, de nem fogom újra nézni. 65%.

Senki sem hitte volna a 21. század első éveiben, hogy világunkat oly lények tartják szemmel, melyek intelligenciája meghaladja a miénket - hogy miközben az embereket lekötik mindennapos gondjaik, ők megfigyelnek és tanulmányoznak bennünket, ahogy a tudós vizsgálja mikroszkópján át a lényeket, melyek egy vízcseppben hemzsegnek és sokasodnak. Az ember határtalan önelégültséggel szelte keresztül-kasul a földgolyót, biztos tudatában annak, hogy ez a világ az ő birodalma. Mégis, az űr végtelen mélyén át hatalmas, hideg, rideg lények kémlelték irigy szemmel bolygónkat, és tervüket lassan és biztosan szőtték ellenünk.

Nagyot csalódtam ebben a filmben. Többször is nekiültem, hogy most végignézem, de múlt vasárnapig ez nem sikerült. Elöször is Spielberg-től én sokkal többet vártam. Nagyon jó filmeket szokott rendezni, de a Világok Harca nekem olyan volt mintha valaki más rendezte volna az ő nevét meg csak úgy odafirkantották a stáblistára. A másik dolog ami miatt nem igazán tetszett a film az az volt, hogy nem tudta velem elhitetni, hogy na most tényleg itt a világ vége. Nem izgultam, nem féltem, nem feszengtem egy percig se, és ez nem jó egy ilyen "itt a világ vége" filmnél. Dakota Fanning játéka az egyetlen értékelhető alakítás a filmben. Ő volt az egyetlen aki tényleg beleélte magát ebbe a világvége helyzetbe, és eltudta velem hitetni, hogy fél. Nekem személyszerint nagyon tetszett az alakítása. Tom Cruise szürke és átlagos volt, a fiát alakító Justin Chatwin pedig rém irritáló. Ja és a rövid időre felbukkanó Tim Robbins is elég türhetően játszott. A film vizuális része rendbe van, de ez nem mindig ment meg minket az unalomtól. Mégegyszer mondom Spielbergtől nekem ez egy kicsit kevés. 60%.

A Föld ismét veszélyben! Az egyetlen ember aki megtudná menteni a bolygót az K ügynök. A probléma az, hogy K emlékei törölve lettek. J azt a feladatot kapja, hogy kerítse elő K-t és "adja vissza" neki az emlékeit, melyek segítségével megmenthetik a Földet a biztos pusztulástól.

Amikor pár éve kijött DVD-n rengetegszer láttam a MIB 2-t, aztán jött pár év szünet és most jó volt újranézni. A második rész nekem kicsit olyan mintha az első rész paródiája lenne, de ettől szerintem még épp ugyanolyan jó mint az első. A két főszereplő jó, de főbb poénokat az ilyen kis mellékszereplők, mint Frank a beszélő kutya, Kukacok, és az akárhányszorszétlőhetedafejétúgyisvisszanő Jack Jeebs szállították. A főgonosz, nem alakított nagyot viszont szexi volt (vagy nem, ezt mindenki döntse el maga). A film CGI része is nagyon rendbe van, ami nem meglepő hiszen már a 97-es első részben is egész szép dolgokat hoztak össze ilyen téren. A második rész jóval rövidebb, mint az első, de szerintem ez nem negatívum. Valószínűleg nem volt elég ötletük és ahelyett, hogy elhúzták volna a végtelenségig, inkább rövidebbre csinálták. Szóval szerintem a második rész felér az első rész szinvonalához. 70%.

A magyar származású Jóska és orosz barátja próbálják megvalósítani az amerikai álmot. Munkát, pénzt és jó nőket akarnak szerezni, de rá kell jönniük, hogy ezek megszerzése nem könnyű feladat, főleg ha az ember bevándorló.

A filmet hazánkfia Csupó Gábor rendezte, aki a Terabithia után visszatért kicsit a gyökerihez és elkészítette ezt a leginkább felőtteknek szóló rajzfilmet. A 12-es korhatár teljes mértékben jogos, mert szinte egész végig megy a piálás, meg a szexuális poénok, és ez jó, egyáltalán nem fárasztó hülye vicceket nyomatnak, hanem tényleg egész jókat, amik megnevettetnek. Az amerikai népet és az amerikai fogyasztói társadalmat is sikerült nagyon jól és nagyon realisztikusan kifigurázni, és ez nagyon teccett. Ami viszont nem az az, hogy nagyon kesze-kuszára sikeredett a film. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy eredetileg az Immigrants sorozatnak készült volna, de csak pár részt tudtak megcsinálni, mert a producerek nem láttak benne elég fantáziát gondolom. Na a film ezért olyan, mintha ezt a pár részt egymás után szépen összerakták volna. A film nálam valahol 65-70% között mozog, mert nagyon jó kis szórakozás volt, de ez az összevisszaság nem igazán tetszett.

A G.I. Joe egy mozaikszó: a Global Integrated Joint Operating Entity nevű NATO fennhatóság alá tartozó, kőkemény férfiakból és nőkből álló szupercsapat rövidített neve, amelynek tagjai high tech fegyverekkel felfegyverkezve veszik fel a harcot a Cobra nevű bűnszervezettel, amit egy svéd fegyverkereskedő irányít.

Deuce Bigalow akváriumok tisztításával foglalkozik. Egy nap, egy pénzes gigoló megkéri, hogy vigyázzon a méregdrága halaira, amíg ő távol van. Deuce elvállaja a feladatot, de egy véletlen baleset folytán felgyújtja a lakás egy részét és ennek tetejében még a több ezer dolláros akváriumot is összetöri. Deuce tudja, hogy akvárium pucoló munkából képtelen lenne összeszedni annyi pénzt amennyiből megtudná javíttatni az akváriumot, ezért ő is árulni kezdi a testét. Több-kevesebb sikerrel...

A Tök Alsó meglehatősen jól szerepelt a mozikban több, mint 10 évvel ezelött. 18 millió dollárból készült és közel 100 millió dolláros bevételt termelt világszerte, ami azért is meglepő, mert maga film nem olyan jó. Egy teljesen középszerű és kiszámítható vígjátékról van szó, amin néhol hangosan nevethetünk, néhol pedig csak foghatjuk a fejünket, hogy jézusom ezzel most mért kellett elrontani a filmet. A film fő humor forrása Schneider töketlenkedése és a meglepően vicces női kuncsaftok, akik közül az egyik óriásira nőtt, a másiknak tourett szindrómája van (nekem ez a karakter tetszett a legjobban:D), a harmadik pedig narkolepsziás. A film szerelmi szála sem hoz sok újdonságot. A Tök Alsó kétségkívül Rob Schneider egyik legjobb és legszórakoztatóbb filmje, de sajna még ígyis csak egy közepes szintet ér el. 50%.

A McCallister család ezúttal Floridába utazik az ünnepek idejére. A népes család megint késésben van, és a nagy rohanásban a kis Kevin elkeveredik a reptéren. Kevin a Floridába tartó gép helyett egy New York-i gépre száll fel. A kissrác nem esik pánikba, apja hitelkártyájával szobát foglal a Plaza Hotelbe és bejárja egész New Yorkot. Aztán az utcán összefut két régi ismerősével Harryvel és Marvval. A két betörő most szökött meg a börtönből és egy játékbolt kirablására készülnek. Kevin becsületbeli ügynek érzi, hogy megakadályozza a két rabló tervét.

Kezdeném azzal, hogy nekem a kritikusokkal ellentétbe, sokkal jobban tetszett a második rész. A Reszkessetek Betörők 2 szinte végig másolja az első részt, néhol már a pofátlanság szintjén, mégis egy sokkal öszetetebb és szórakoztatóbb filmet kapunk. A betörőknek szánt csapdák is sokkal jobban kidolgozottabbak és viccesebbek. Az első részhez hasonlóan most is kapunk egy "ijesztő" személyt (a galambos hajléktalan nő személyében) akitől Kevin először fél aztán végül megkedveli. Ez az érzelmi szál az első részbe se igazán tetszett, itt meg még annyira se. Ettől eltekintve egy nagyon jó kis karácsonyi családi vígjáték a Reszkessetek Betörők 2. Karácsonyos témájú filmekben például nálam abszolút első. 70%. 

A sorozat harmadik része még az egyszer fogyasztható filmek közé tartozik, a negyedik rész azonban már egyszerűen nézhetetlen, amitől mindenkit óva intek.

Howard Lengston elfoglalt üzletember aki keveset foglalkozik a családjával. A fia karácsony elött hetekkel a lelkére kötötte, hogy vegye meg neki a Turbo Man nevű akciófigurát. Howard elfelejti megvenni a játékot és karácsony napján abban a hitben indul el a játékboltba, hogy még kap Turbo Man figurát... de téved. Az egyik játékboltba "összebarátkozik" egy férfival aki szintén Turbo Mant akar vásároni. A két férfi között vérremenő küzdelem kezdődik a játékfiguráért.

A sok lehúzó kritika ellenére egy igenis jó és szórakoztató karácsonyi filmről van szó. Schwarzenegger néha egész tűrhetően játszik, néha pedig egyenesen borzasztóan. Az "ellenséget" játszó Sinbad vicces és elfogathatóbban is játszik talán, mint a jó öreg Schwarczi. A film néhány jelenete rendkívűl erőltetett, de a film, a rövid játékidő nagyrészében mégis szórakoztató. A Reszkessetek Betörők 1-2 és a Télapu mellet a Hull a Pelyhesnek is ott a helye a kedvenc karácsonyi filmjeim között. 60%.

A népes McCallister család Párizsba utazik az ünnepek idején. A nagy rohanásban azonban otthon felejtik az egyik fiúkat Kevint. Kevin élvezi az egyedüllétet, de nem sokáig. Ugyanis az egyik nap betörők jellenek meg a fiú házánál. Kevin pedig minden bátorságát összeszedve felveszi a harcot a betörőkkel.

Gyerekkorom alapfilmjei közé tartozott(zik) a második résszel együtt. Emlékszem vagy 100-szor megnéztem régebben, de azóta úgy látszik felnőttem és már nem kötöt le annyira, mint régen. Sőt már nem is tetszett annyira mint régen. Ettől függetlenül, egy nagyon jól sikerült és színvonalas vígjátékról beszélünk. Az alapötlet számomra még mindíg felfoghatatlan kicsit, hogy hogy lehet VALAKIT csak úgy otthon hagyni?! De lehet, hogy ezzel egyedül vagyok. Macauly Culkin jól hozza a kedves, cuki kis srác szerepét. A film utolsó 30 percében, a betörők pedig megkapják a magukét. Ez a film legviccesebb és legszórakoztatóbb része is egyben. Az évek során nálam vesztett varázsából és minőségéből a film, de ígyis egy nagyon hangulatos és szórakoztató filml maradt azért. 60%.

Williy Wonka édességgyára sok-sok éve bezárt. Az összes dolgozót elbocsájtották a gyártól, de az édességek ezek után is sorra jöttek ki az üzemből. Senki sem tudta mi lehet a titok... Ám egy nap a gyár alapítója és vezetője Willy Wonka úgy dontött, hogy 5 szerencsés gyerek akik megtalálják a csokikba rejtett arany bilétát, beléphetnek a titokztos gyárba. Charlie szegény családban él és egy évben csak egyszer kap csokit, de abba sincs arany biléta. Ám a szerencsének köszönhetően Charlie mégis bejut a gyárba és ezzel teljesűl minden vágya.

Tim Burton a kedvenc rendezőim közé tartozik. Minden műve egyedi és zseniális. Ez alól a Charlie és a Csokigyár sem kivétel. A film rendkívül látványos és elejétől a végéig izgalomban tartja a nézőt. Johnny Depp megint hatalmasat alakít, mint ahogy általába mindig is teszi Burton filmjeiben. A gyerek szereplők is jól kilettek válogatva, egytől egyig jól hozzák a szerepüket. A Charliet alakító Freddy Highmore-t én valahogy nem csípem, de el kell imernem, hogy egész jó kis színész palánta és jó pár év múlva akár még nagy színész is lehet belőle. Danny Elfman pedig remek filmzenét készített a filmhez. Az egyetlen negatívum számomra a rendkívül idegesítő Umpa Lumpák voltak. 75%.

Brad és Kate családja gázos! Ezért próbálják elkerülni a velük való találkozást. Minden évben karácsonykor egy mediterrán helyre utaznak, hogy megússzák a családaikkal való találkozást, de a hatalmas köd miatt törlik a járatukat, ezért kénytelenek végig látogatni a családot.

Számomra picit sok volt ez a film. Sose értettem, hogy az ilyen családlátogatós filmekben miért kell az összes családtagnak égőnek lennie. Miért kell az anyáknak és nagymamáknak és egyéb családtagoknak égetni a főszereplőket. És ebben a filmben kivétel nélkül az összes hozzátartozónak volt valami feltnije. Szexre éhes nagymama, agresszív apa és tesók, és gyerekmániás húg. Egyedül a Kate-et alakító Reese Witherspoon faterja (Jon Voight) volt normális. De film legnagyobb negatívuma, hogy szinte semmi karácsonyi hangulata nem volt. Kicsit unalmas is volt, de két részletbe végül sikerült végignéznem. Újranézési faktor: 0%! A filmre pedig egy 45%-ot adnék, főleg Vince Vaughn miatt, akit én nagyon birok, de jó lenne ha a jövőben kerülné az ien és ehhez hasonló filmeket.

Miután Optimus Fővezér és katonái sikeres győzelmet arattak az Álcák ellen a Föld békéjéért, azt hitték, béke honol majd. De a harc még csak most kezdődik... Egy Scorpinox nevű Álca Megatron holtestét ellopja és saját szikrájával feltámasztja. Megatron és cinkosa, Üstökös most új erőkkel az oldalukon esküszik kegyetlen bosszút az autobotok ellen. Viszont feltűnik egy ősi erő is, aminek köze van Cybertron-hoz és a Földhöz. Kérdés, hogy kinek az oldalán áll majd?

A Bukottak Bosszúja még sokkal látványosabb, mint 2 évvel ezelötti elődje, DE már közel sem olyan jó film. Én (és rajtam kívűl még szerintem jó páran) az első részben azt szerettem, hogy a hihetetlen látvány mellé fogyasztható poénokat is kaptunk. A látvány maradt, de már túl sok lett a poén, ráadásul a nagy részük rettentően buta és idegesítő. Én személy szerint a film felétől untam magam és szinte már vártam a végét. Ha az oda nem illő és teljesen felesleges hülyüléseket kivágták volna a filmből akkor simán lehetett volna a film maximum 110 perc és ezáltal sokkal pörgősebb és jobb lett volna. Én az első részt legalább 4-szer láttam, és akármikor újra tudnám nézni. Viszont a másodikat valószínűleg majd csak pár év múlva fogom újranézni. Az első 85%-ot kapott, de ez a rész csak 75%, hatalmas nagy jó indulattal és elfogultsággal. Csak azért kapott ennyit mert az első részt szerettem, és mert a CGI még mindig odabaszós. Egyébként sokkal kevesebb lenne.

Az Autobotok és az Álcák évezredek óta vívják harcukat, egy hatalmas erejű Kockáért. Az Álcák a kocka segítségével el akarják pusztítani az egész univerzumot, az Autobotok feladata pedig az, hogy távol tartsák az Álcákat a Kockától. A robotok a földre jönnek, hogy az alig 18 éves Sam Witwicki-n keresztül megtalálják azt. Ugyanis az ő birtokába van a Kocka lelőhelyének a "térképe". Hát úgy röviden ennyiről szólna a film.

Michael Bay-t mindig is divat volt szidni. Néhány alkotásával én sem vagyok kibékülve, (pl. Pearl Harbor, A Sziget) de többnyire egész jó akció és látványfilmeket csinál. A 2007-ben készült Transformers pedig túlzás nélkül Bay eddigi munkásságának főműve. Nagy meglepetés volt számomra 2 éve a Transformers, amiről még a kritikusok is egész pozitív kritikákat írtak, és számomra is abszolút kellemes meglepetés volt. Az első film estetében nagyon jól tudták ötvözni a látványos akció és humoros jeleneteket. Sajnos a második részre ez teljesen felborúlt. A szereprők közül senkire se tudok rosszat mondani, kivéve talán Megan Fox-ra, aki nagyon szexi meg minden, de borzalmas színész szerintem. A film mind a 130 perce szórakoztató, élvezetes. 85%.

A "várva várt" Újhold végre megérkezett!!! Ma megyek megnézni, persze nem önszántamból. A valószínűleg lehúzó kritika valamikor délután, estefelé várható!

És NEM!!! Az  első részt elkerültem, pont a körülötte való felhajtás miatt. A másodikat azonban nem úszhattam meg, ugyanis a barátiköröm nagy része ezt akarta nézni. Mondom oké, 2 órát csak kibírok. És kibírtam, és nem csakhogy kibírtam, de még talán élveztem is. Az IMDb-n jelenleg 4,4-en áll (kb. 5000 szavazattal), amit egyszerűen nem értek. Nem lettem Alkonyat fan és nem akarom mindenidők legjobb filmjének beállítani, mint ahogy azt a sok sikongató tini lány teszi, mert azért bőven akad hiányossága, de én személy szerint rengeteg az Újholdnál magasabb pontszámmal rendelkező filmet láttam, ami egyszerűen nézhetetlen volt. A film "mindössze" 50 millió dollárból készült el, de ehhez képest a vizuális effektek nagyon szépre sikeredtek. A film a közepe táján kicsit leült, de az első fél óra, és az utolsó kb. 40-45 perc többnyire a helyén volt. Az Alkonyatot nem láttam, de mivel az Újhold kellemes csalódás volt, ezért lehet azt is bepótolom majd valamikor. Az Újhold valahol 60-65% között mozog nálam.