Flint Lockwood gyerekkora óta arról álmodozik, hogy egyszer nagy és elismert feltaláló lesz. Különös, és egytől egyig katasztrófákat okozó találmányai miatt a helybéliek nem igazán kedvelik őt. Ám egy nap a véletlennek köszönhetően Flint egyik találmánya beválik, és ettől a naptól fogva mindennap különféle ételek potyognak az égből. De az emberi mohóság és a túl sok égi falat következtében, hirtelen minden katasztrófába csap át.

Próbálok visszaemlékezni, hogy ebben az évben milyen igazán emlékezetes és jó animációs filmet láttam, de Fel!-en és a Derült Égből Fasírton kívül más nem igazán ugrik be. A Derült Égből Fasírt az elejétől a végéig szórakoztató és igazán vicces film. Szinte egy percre sincs megállás, mindig történik valami izgalmas. A látvány is lenyűgöző, ahogy a különféle színű ételek színeiben pompázik a vászon. A szereplők is egytől-egyig megtudják szerettetni magukat a nézővel (kivéve talán a folyamatosan kavaró és zabáló polgármester), és szerelmi szálat is sikerült humorosan és jól beépíteni a történetbe. Egy szó, mint száz a Derült Égből Fasírt, egy igazán látványos és humoros film, és nem utolsó sorban az év (eddigi) legszórakoztatóbb animációs filmje. 85%.

A borzalmas első rész után nagy bátorság kellett, hogy leüljek és megnézzem a folytatást, de szerencsére egész kellemeset csalódtam. Az első részhez hasonlóan itt is voltak fejfájdítóan buta ötletek és poénok, de talán nem annyi, mint az elsőben. Sőt 2 jelenetnél még talán hangosan is nevettem (1. Ben Stiller és Jonah Hill beszélgetése, 2. Owen Wilson és Steve Coogan 300 paródiája.:D). A látvánnyal az első részben se volt semmi gond, de most rátettek még egy lapáttal. Az elöző részből átmentett szereplők, körülbelül ugyanazt a szintet hozzák itt is. Az újonc Amy Adams kedvesen játszik, bár néhol kissé idegesített, Hans Azaria pedig kacagtató a pösze fáraó szerepében.  Az első rész nálam valahol 30-40% között mozog, de a második rész sokkal viccesebb és szórakoztatóbb volt mint az első így legyen 60%.

Larry Daley az egykori éjjeliőr most hírhedt feltaláló, aki show műsorokban népszerűsíti "hihetetlen" találmányait. A washingtoni Természettudományi Múzeum lakói már nem elég érdekesek a látogatók számára, ezért átköltöztetik őket a Smithsonian múzeumba. De a szállítás során eltűnik a Fáraó Arany táblája. Larry útnak indul, hogy megkeresse, de már túl késő. A Smithsonian kiállítási tárgyai ugyanis már életre keltek. Nem csak Larry, de az életre kelt Kah Mun Rah fáraó is a táblát keresi, hogy annak segítségével leigázza a Földet.

Az ifjú legénység első útjára készül a valaha készült legfejlettebb csillaghajó, a U.S.S. Enterprise fedélzetén. Ezen az úton, mely csupa akció, humor, kozmikus veszély, az újonc kadétoknak meg kell állítaniuk egy gonosz lényt, akinek bosszúmissziója az emberiség létét fenyegeti. A galaxis sorsa két rivális kezében van. Egyikük, James Kirk, a bajkeverő, kalandkereső iowai farmerlegény. A másik, Spock egy logikán alapuló társadalomban nevelkedett, amely elvet mindenféle érzelmet. Amint a heves ösztön összecsap a hideg ésszel, valószínűtlen, de erős szövetségük az egyetlen, amely átvezetheti legénységüket az elképzelhetetlen veszélyeken, hogy eljussanak oda, ahová ember még nem merészkedett!

A májusi mozibemutató óta küzdöttem magammal, hogy most megnézzem, ne nézzem? Végül moziba kimarad, de ma sort kerítettem rá DVD-n. Alapvetően engem egyáltalán nem fogott meg a Star Trek univerzum (eddig). Sőt igazából magával a Sci-fi műfajjal se vagyok igazán kibékülve, de meg kell, hogy mondjam, a Star Trek az év legnagyobb meglepetése, és egyik legnagyobb filmes élménye volt. Chris Pine (Kirk) játékától nagyon féltem, de végül nagyon kellemeset csalódtam benne. De én mégis Zachary Quinto-t (Spock) emelném ki, mint legjobb szereplő. Nagyon jól játszotta az érzelemmentes vulkáni szerepét. A Star Trek egy nagyon látványos és nagyon jó sci-fi, amit néhol még egy kis humorral is megspékeltek, de csak éppen annyira, hogy ne vigye el a filmet az idiotizmus felé (lásd. Transformers 2). Nálam ez most simán 90% volt.