Apja halála után a lökött Peter Gaulke megörökli a megboldogult fater állatokról szóló tévéshowját. Mivel azonban a nézettség egyre csökken, a műsort a beszűntetés veszélye fenyegeti és a stúdió két hetet ad, hogy a készítők előálljanak a mentőötlettel... Épp jókor jön a hír, hogy Ekvádorban a jeti nyomára bukkantak: több se kell, Peter és kattant barátai szedett-vedett természetbúvár-csapattá alakulnak és megkezdődik az eszeveszett kalandokkal teli dzsungeltúra a rejtélyes lény lencsevégre kapásáért. Az események ráadásul még rázósabbá válnak, mikor egy rivális stáb is bekapcsolódik a szenzációs felvételért folyó hajszába...
 
Nem vártam sokat a filmtől. Rottentomatoes-on 0%-on áll, az iMDB-n pedig épphogy közepes, de nekem nagyon bejött a Vadbarmok. Elöször is a játékidő elég barátságos (76 perc), nem probálták meg a filmet elnyújtani több, mint másfél órásra, és ez jó. Merthát a filmben körübelül pont ennyi volt, habár még így is belecsúszott egy-két felesleges és erőltetett poén, viszont ezeket leszámítva szerintem egy egész korrekt és humoros filmet kapunk, aminek néhány jelenetén sírva fog nevetni a kedves néző, ezt garantálom (pl. első találkozás a yetivel, cápatámadás alá kommentálása). Ezeken a jeleneteken én konkrétan majdnem besírtam a nevetéstől. A szereplők közül senki se egy nagy tehetség, de ehhez a filmhez pont elegendőek voltak. Steve Zahh-nak meg egyenesen jól állt ez a szerep. 70% és simán újranézős valamikor a film.

A bejegyzés trackback címe:

https://rovidfilmkritika.blog.hu/api/trackback/id/tr91929483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása